Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

pezi, a Worttón-aráméban, a színpadkép előkészítésnek ellenőrzésével,zsarnoki teljhatalomhoz jut. Az ábrázoló elemek mesterséges szintézisének megteremtésére törekszik, és ennek érdekében a színész rovására hozza mozgásba a könnyen kezelhető tényezőket, mert a cél az, hogy a színész függetlenségét végleg megtörjék. Módszerei nyilván merőben önkényesek. Fiktiv játékot kell folytatnia a színpadi anyaggal és közben ügyelnie kell arra, hogy önmaga ne hozzon létre egy konkrét fikciót. Ezért ilyen feladat betöltésére csak elsőrangú művész alkalmas. Saját képzeletének játékát tanulmányozva arra fog törekedni, hogy lehetőség szerint maximálisan megszabadítsa azt a konvencióktól és főként 8 divattól. Működésének legfőbb célja mindenkor az előadó együttes tagjainak meggyőzése lesz - hogy tudniillik kizárólag kölcsönös alárendeltségük v-zethet erőfeszítésükhöz méltó eredményre. Befolyásénak bizonyos értelemben, egy zseniális karmesteréhez hasonlóan, mágnesesnek kell lennie.

Amikor a színész érezni fogja, hogy szorosan függ az előadás élet* télén, vele együttműködő tényezőitől, és a ritmikus, valamint érzelmi elszemélytelenedésen túl, az okok teljes ismeretébe!, áldozatát betetőzve véglegesen lemond az előadásban elfoglalt uralkodó szerepéről, akkor végre meg tudjs majd közelíteni a l»ortton-drámét. De egyszer s mindenkorra, immár csupán ezzel a drámai formával érintkezhetik a színpadon, különben elveszítheti tanulmányainak gyümölcsét. A beszélt dráma bármilyen formája valóságos méreg száméra, mert az a törekvése, hogy belső élete arányait a fikcióba transzponálja, amúgyis olyan állandósult és olyan nehezen legyőzhető, hogy s szándékos visszatérés ezekhez az arányokhoz mér önmagában meghiúsíthatja a küzdelmet.*

A színész előkészítő tanulmányai és a Worttón-drámában való tényleges részvétele között nincs meg az átmenet lehetősége. Az agyag

1. Tudom, itt nyilvánvaló ellentmondásban vagyok Richard Wagnerrel és csak úgy tudom igazolni magam, ha e mü második és harmadik részét szembeállítom az elsővel és az olvasó megítélésére bízom annak eldöntését, vajon merészségem helyénvaló-e.

6o