Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
kéjének egyértelmű feltételeit, akkor a közönségnek kell ezeket nyújtani. A szinpadi konvenciót tehét nem csupán 8 drámai formák és azok megvalósitási lehetőségei motiválják, hanem az a tény is, hogy a közönség a benne egyesülő egyének Ízlésének és igényeinek átlaga alapján szabja meg az előadás formális feltételeit, és ez az átlag, mint láttuk, nem haladhatja meg a dolgok legelemibb látásmódját . A művészetben a szemfényvesztésnek nincs értéke; a művészeti alkotás által létrehozott illúziónak nem az a célja, hogy a valósággal szemben félrevezessen bennünket az érzelmek vagy a tárgyak természetét illetően, hanem ellenkezőleg, olyan alaposan kell bevonnia bennünket egy idegen látásmódba, hogy azt a sajátunknak véljük. Ehhez elengedhetetlen bizonyos fokú kulturáltság; különben 8z illúzió iránti igényünk helytelen formát ölt, és a valóság durva látszatát tekintjük a művészet céljának. Tehét a közönség általában azt követeli, csalják meg minél jobban a szemét, szerezzék meg neki a közönséges ember legnagyobb örömét, a lehető leghívebben utánozzák mindazt, amit a külvilágban meg tud különböztetni. Valamennyi művészeti ág közül nyilvánvalóan a dráma igazolja legjobban az effajta vágyakozást. E tanulmány első részében láttuk, hogy a mind több lenyűgöző dolog bemutatása iránti igény miként fejlesztette a diszletfestészetet a világítás rovására. A közönség átlag-követelménye itt is bebizonyította alsóbbrendű voltát: nem elégedett meg azzal, hogy a művészi kifejezést feláldozzák az élethü szemfényvesztésnek - még ez utóbbit is fel kellett áldozni a csendéletnek, az élettelen színpadképnek. Ezt az olyan sokra becsült illuziótcsak az életteli előadás elvetélésével lehetett elérni és a szemünk annyira el van rontva, hogy ha a szereplők vagy a fény aktivitása lehetetlenné teszi a díszlet szemfényvesztését - erősen veszélyeztetve érzi az illúziót; ugyanakkor azonban, ha ez a szemfényvesztés sértetlen marad, a többi tényező vonatkozásában a legképtelenebb valószínűtlenségeket is elnézzük. 52
