Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
Ugyanis előfordulhat, hogy a színész nem érti meg a költői-zenei szöveg parancsait és ezért oly mértékben hamisítja meg az arányokat, hogy ez a szöveg még őhozzá sem ér el. Ilyenkor a rendező, miután a színésztől nem kapja meg ezeket az arányokat, önkényesen komponálja meg a színpadképet, vagy ha ő ismeri a szerep igazi arányait, megteremti száméra a megfelelő miliőt, amelyről azonban a színész nem vesz tudomást. Eltekintek itt attól 8z esettől, amikor az egyik vagy másik rosszakaratot tanusit a d rámairőval szemben. Tehát a partitúrának elengedhetetlenül tartalmaznia kell a költői-zenei szöveg utasitásainak bárki számára hozzáférhető nyelven megfogalmazott, vagyis a legelemibb értelemhez szóló átirását. Ezen átirás leglényegesebb része a színészre vonatkozik, és minthogy szerepének költői-muzsikusi lejegyzése a zene és az Írott nyelv konvencionális jeleivel történik, ki kellene találni egy olyan,ez előadásra vonatkozó jelrendszert is,amely a szemünk számára biztosíthatná ugyanezt a megoldást. A tisztán technikai tárgyú grafikai jelek, ha egyszer konvenciójukat elfogadtuk, mindenki szamára r.ozzáí érhetőek ; elég, ha megtanuljuk nyelvüket. Talán lehetséges lesz olyan formát találni számukra, amely közvetve, de nyilvánvaló módon a színész szerepének az élettelen színpadképpel kapcsolatos lényeges következményeit is tartalmazza. E célra egyfajta hieroglif jelrendszer látszik alkalmasnak és az elektromossággal foglalkozó tudományok fejlődése valószínűleg olyan forrásokat bocsát a zeneköltő rendelkezésére, amelyeket kizárólag 5 tud majd hasznosítani. Ezt a rendszert előre megjósolni vagy' kitalálni lehetetlenség; a szük'sé~szer-üsérből kell megszületnie. De mivel a Wortton-dráma normális léte nem nélkülözheti, megteremtése a jövő zeneköltőire vár. E problematikus jövőt, valamint azokat a feltételeket, amelyek minden valószínűség szerint ezt szabályozni fogják, Richard , e'ner drámáinak színpadi szempontból történő tanulmányozása előtt nem tárgyalhatjuk. így tehát ezen munka utolsó részét szentelem ennek a problémának és majd visszatérek az előadás lejegyzésének témájára, valamint e követelménynek magára a költőirzenei szöveg-49
