Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
minőségben ösztönzést nyújthat e munkához, anélkül azonban, hogy az azonnali alkalmazás előnyével kecsegtetne. 2. Technikai eredmények Bevezetés A Wortton-drámát alkotó tényezők két egymástól erősen különböző csoportot képeznek: az egyik oldalon a hangok, a szavak, valamint ezeknek a szinész orgánuma és a zenekar hangszerei által történő közvetítése; a másik oldalon a rendezés áll. Az első csoportba tartozó tényezők léte, a drámán kivül szemlélve, nem mutat analógiát azzal az ideális együttéléssel, amelyet a költő-muzsikus biztosit számokra;, a mindennapi életben szemünk elé táruló látványt az élő és mozgékony emberi test, a felületek mozgásának térbeli variációi, a fény és a szin alkotják. E mindennapi szinjáték kifejezését semmi . sem változtathatja meg vagy forgathatja ki magából; és noha a zene egyfajta mesterséges kombinációba vonja össze elemeit, csak annyit vesz el független életükből, amennyire sajátmaga térbe való transzponálásához szüksége van: nem életre kelti őket, hanem csupán arányokat biztosit számukra . A drámairónak a költői-zenei módszerek alkalmazásához szükséges virtuozitása azonban' önmagában soha sem hozna létre élő partitúrát, mert a virtuozitás csak egy felsőbbrendü elv feltétel nélküli elfogadásával ryer létjogosultságot - és a költői-zenei szöveget illetően a kifejezés tárgya, a Wortton-dráma sajátos cselekménye irányítja a kiÉolgozást. Ezzel szemben a rendezés elemei épp a Wortton-dráméban történő alkalmazásuk által már ilyen alárendeltségben állnak; természetük tehát az engedelmeskedés ésennek érdekében el kell sajátitaniok a virtuozitás lehető legmagasabb fokát. Ez azt jelentené, hogy izoláltan kell fejlődniök? Hogyan lenne képes erie a fény, a szin, a forrna? Hacsak nem valamely fiktiv eljárás keretében rögzitjük ezeket az elemeket /festészet, szobrászat, épitészet stb./, ami végképp eltávolitja őket 47
