Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
játszik a praktikatilités szempontjából. A praktikabilitás elsődleges hatása, hogy a festészet által szolgáltatott jelek rováséra határozza meg a díszlet-elhelyezést - vagy más kifejezéssel élve: elfogadhatóbbá teszi az élettelen színpadkép fiktiv formáját ezzal, hogy a lehető legközelebb viszi a színész valóságos alakjához, ami csak úgy lehetséges, hogy többé-kevésbé csökkentjük a függőleges vásznakra festett, alapvetően fiktív jelek menynyiségét és jelentőségét. így a praktikabilités anyagi eszközt szolgáltat a űiszlet-elhelyezés számára a színésszel való közvetlen kapcsolat megteremtéséhez, és ezzel közvetlen kapcsolatot épít ki maga a dráma és a díszlet-elhelyezés között is. Ebből az következik, hogy minél pontosabban Írja majd elő a drámai forma a színész szexepét, annál inkább joga lesz a színésznek a praktikabilités utján a díszlet-elhelyezés feltételeit megszabni; következésképpen a díszlet-elhelyezés és a festés antagonizmusa mind nyilvánvaló.bé válik, mivel a festés - természetéből következően - szemben áll a színésszel, és képtelen bármilyen közvetlenül belőle sugárzó feltétel kielégítésére. A drámához legközelebb álló előadási eszköz antagonizmusa az élettelen jelet szolgáltató alacsonyabb rendű elemmel szemben, mér pusztán dinamikus erejéből következően is csökkenti a festés jelentőségét. A világítás eképpen megszabadul a függő leges vásznak szolgálatában végzett rabszolgamunkájának nagy részétől,visszanyeri azt a függetlenségét, amelyhez joga van és újra aktiv szerephez jut a színész oldalán. A színész szerepét a Wortton-dréaa szabja meg a lehető legpontosabban, sőt ez az egyetlen dráma, amely összes arányaiban képes pontosan rögzíteni azt. Tehát az egyetlen, amely a színészt félhatalmazza, hogy a praktikabilités segítségével meghatározza a díszlet-elhelyezés kapcs olstét a világit és sál és a diszletfestéssel, és igy,éppen szerepe révén,az előadás teljes ökonómiáját irányitani tudja. A színész szerepét azonban az időtartam által eredendően a zene rögzíti, vagyis ez az ökonómia már a dráma alüpkoncepciójátan bennfoglaltatik, és nemcsak a rendező és a színész, hanem bizonyos mértékig magának a szerzőnek hatáskörén is kívül esik. 44
