Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
Hogy a beszélt dráma és az opera rendezése milyen mértékben vegyülhetett össze, annak csupán történeti jelentősége van, ennél tehát nem időzünk, csupán megállapitjuk, hogy kölcsönhatásuk még mindig makacsul tartja magát, jóllehet a közös diszletezési elv egyazon konvencióban egyesiti ókét. Milyen szerepet játszanak a költő-muzsikus drámájában azok a hieroglifék és jelek, amelyek az egész jelenlegi rendezés alapját képezik és amelyeknek szolgáltatása alighanem a diszletfestészet feladata? Az élettelen színpadképet alkotó három tényező technikai vizsgálata során arról igyekeztünk meggyőződni, hogy a zene nemcsak a mimikára és a szinészek helyzetváltoztatására, hanem az egész élettelen színpadképre is transzponálódik. Tisztáztuk a három tényező egymás közötti viszonyát, amiből a festészet alsóbbrendűsége következett a világítással és a diszlet-elhelyezéssel szemben. Ezen alacsonyrendüség ellenére a jelenlegi rendezésben mégis a festészet játssza a vezető szerepet. Az opera és a beszélt dráma természete magyarázatot adott erre a különös fejlődésre. Ezek után számba kell vennünk, miként kell a költő-muzsikusnak alkalmazni e három tényezőt, ha engedelmeskedni kivén a zene követelményei - nek - és ebből egészen nyilvánvalóan kiderül majd, hogyan transzponálódik a zene a szinpadtérbe. Mindazt, ami az élettelen színpadképben kivonja mEgát a festészet hatása alól, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsen a szinész személyével, praktikabilitásnak nevezzük.''' A kellékek, bútorok vagy tárgyak használhatóak /praktikusak/ vagy nem használhatóak; ez azonban csak igen másodlagos szerepet 1 1. A szerző praktikabilitásnak nevezi a mozgatható diszletelemek összességét, valamint a diszlet mozgathatóságának, gyakorlati felhasználhatóságának elvét. Ezt magyar kifejezéssel a fordításban visszaadni, tekintettel a gyakori előfordulásra, igen bonyolult és nehézkes lett volna. Ezért döntöttünk úgy, hogy megmaradunk az egyszavas, idegen kifejezésnél, a praktikabilitásnál. /Forditó jegyzete./ 43
