Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

elrendezése nem eléggé indokolt. És a világítás sem lehet meg a festett díszlet nélkül, a díszlet-elhelyezés miatt, mert a vásznakat érve éppen az a célja, hogy azok elhelyezését a festés tárgyának segítségével motiválja. A kapcsolatok egyenlősége tökéletesnek mutatkozik. Erről azonban szó sincs! A világítás és a festett vertikális vásznak két olyan alkotóelem, amely távolról s em gazdagítja egymást kölcsönös alárendeltségében.Egyenesen kizárják egymást. A diszletet alkotó festett vásznak elhelyezése megköveteli, hogy a világítás kizárólag a festés láthatóvá tételét szolgálja. Ennek pedig semmi köze a világítás aktiv szerepéhez - sőt éppenhogy szemben áll azzal* A díszlet-elhelyezés, térbeli kombinációnak segítségével, kis részben visszaadhatja a világítás aktivitásét, de csupán a festmény súlyos megkárosítása árán. Ha bevisszük a színészt a színpadra,ez a festés szerepét hirtelen teljesen a világítás és a díszlet-elhelyezés alá rendeli. Ugyanis a szereplő élő alakjának nem lehet kapcsolata, és következésképpen közvetlen'viszonya a vásznakon megjelenített tárgyakkal.

Az élettelen színpadképet alkotó három összetevő közül melyik van a legszorosabb konvencióknak alávetve? Semmi kétség: a festett díszlet. Nem csak azért, mert önmagában semmiféle tevékeny szerepet nem képes játszani, hanem azért is, mert amilyen mértékben a világítás és a díszlet-elhelyezés kapcsolatba kerül a szinészszel, úgy veszti el jelentőségét. Tehát a világítás és a díszletelhelyezés a diszletfestés fölé van rendelve. A világítás - kizárólag aktiv oldaláról szemlélve és eltekintve attól a nyilvánvaló szükségszerűségtől, hogy egy sötét térséget meg kell világítania - teljhatalmúnak tekinthető, mert minimális, alig felmérhető mennyiségű konvenciónak van csak alávetve és igy szabadon, a legkifejezőbb formában tolmácsolja a külvilág életét.

Sok olvasó számára a festett díszletnek mint ábrázoló tényezőnek ilyen nyilvánvaló alárendeltsége bizonyéra különösnek tűnik, mert modern előadásaink egyáltalán nem vetve számot ezzel, mintha inkább módszeresen tagadnák ezt a tényt és mindent feláldoznak a festett vásznak hatása érdekében.

4c