Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
nyeges részévé válva, résztvesz annak szerves életében. így a rendezés a költő-muzsikus drámájában a kifejező eszköz rangjára emelkedik, de meg kell jegyezni, hogy ezt kizárólag ebben a drámában érheti el. A dráma előadása a zenét átviszi a térbe, ahol anyagi: formát Ölt: a rendezés nem csupán : illuzórikusán az időben, hanem ténylegesen a térben is eleget tesz a kézzel fogható forma követelményének, igy kielégíti azt az igényt, amelynek korábban a zene még saját lényegének rovására is megpróbált eleget tenni. Annak a bizonyos értelemben zenei térnek, amelyet a rendezés jelent a költő-muzsikus müve számára, merőben különböznie kell attól, amelyben a költő egymagában igyekszik drámai cselekményét életre kelteni. . Mivel ezt a teret a zene hozza létre, minden eme vonatkozó felvilágosítást is a zenétől nyerhetünk. Logikusnak találtuk, hogy az előadásban alkalmazott időtartam átvihető a térbe, anélkül talán, hogy valójában megértettük volna, miként képes erre a zene. Mivel ennek a tanulmánynak egyedüli tárgya ez az átvitel, valamint következményeinek aprólékos kutatása, elhagyjuk azt a többé-kevésbé elvont érvelést, amely eddig jó szolgálatot tett, és megpróbálunk iimert elemek segítségével olyan színjátékot felidézni, amelyre eddig még nem volt példa. A beszélt drámában, abban a drámában, ahol a költő kizárólag a beszédre támaszkodik, az előadók számára a játékukhoz szükséges példákat, az időtartam és a folyamat tekintetében, a mindennapi élet külső megjelenési formái nyújtják. A színésznek aprólékosan meg kell figyelnie önmagán lelki rezdüléseinek külső eredmény-eit, igen különböző emberekkel kell érintkeznie, figyelnie kell szokásaikat, hogy azokból rejtett indítékaikra következtethessen, gyakorolnia kell magát e szokások tipikus jegyeinek reprodukáláséban - ezután pedig tapintattal alkalmaznia kell ezen ismereteit a költő szolgáltatta szituációkban. A szöveg terjedelme kétségkívül lehetőséget nyújt a szerzőnek, hogy az előadó számára megközelítőleg előírja szerepének időtartamát, de a színész éppen ezt a megközelítő időtartamot tölti ki 36
