Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
A dráma ezáltal biztosítja a zene számára az ez idd szerintnélkülözhetetlen létfeltételeket - olyan eszközhöz juttatja, amelynek segítségével evidens módon nyilvánulhat meg abban a létformában, mely kifejező eszközeit sugallja. Ezen az uj területen a zene szoros kapcsolatban találja magát nemcsak a beszéddel, hanem egyszersmind a drámának azon részével is, amelyet a színpadi megvalósítás tár szemünk elé. Tehát pillanat - nyilag alighanem eltekinthetünk kifejező szerepétől és a rendezéssel való összefüggésében vizsgálhatjuk. Milyen szerepet játszhat a zene, ha kizárólag az előadás szempontjából vizsgáljuk? Ezt legjobban egy sa'játos szinjátékformában, a pantomimban figyelhetjük meg, ahol a színészek némesága következtében a zene és a rendezés a legtisztábban áll előttünk. Azok, akik ezzel foglalkoznak, jól tudják, hogy a zene megszabja a pantomim időtartamát és folyamatát. Persze, e szinjátéktipus egy alsóbb kategóriájában, a zenésznek csupán elcsépelt dallamokat kell ismételgetnie, mégpedig annyiszor, ahányszor ezt a különböző epizódok időtartama megköveteli. Itt a zene csupán az előadás kellemes kísérete és olyan szerepet játszik, mint a cirkuszban vagy a négyesben. De az igazi pantomimban a zene Írja elő az epizódok időtartamát,valamint folyamatét, és az előadásnak matematikai pontossággal kell a zenéhez idomulnia. Azt mondhatjuk tehát, hogy a pantomimban a zene szabja meg az időt és tartamában az életet 'képviseli, mivel a színpadi élet nem az egyes színészek mozgékonyságénak vagy merevségének, hanem egészen a legkisebb részletig menően, a zene által kitöltött különböző időközöknek engedelmeskedik. Magétól értetődik, hogy amennyiben a pantomim tiszta zenéjéhez hozzákapcsoljuk az operai éneklést, a rendezés és a zene kapcsolatán semmit sem változtatunk. Még akkor is, ha az operában a mindennapi élet időtartamának ezt a megváltoztatásét egyáltalán nem motiválja megfelelő drámai célkitűzés, a zene itt is éppen úgy beosztjs az időt, mint a pantomimban; ám miután visszaél ezzel a lehetőségével, itt kevésbé evidens. 51
