Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
Vegyük szemügyre most a zeneköltő drámáját. Láttuk, hogy ebben a drámában a zene kifejezésének tárgyában találja meg formáját. Ez annyit jelent, hogy maga a dráma rögziti a zenei időtartamot,úgy, hogy az előadás oldaláról tekintve a zeneköltő drámájában a zene nem csak megszabja az időt, többé nem csupán időtartam,hanem maga az idő, mert tartama szerves részét képezi kifejezése tárgyának. Ezt a kétségkivül paradox állitást minden bizonnyal nyomósabb érvekkel kell alátámasztani. Megpróbálok ilyenekkel szolgálni.Valamilyen drámai koncepció megvalósítása érdekében a költőnek mestersége különböző fogásait annyi mértéktudással és olyan harmóniában kell egyesítenie, hogy az általa alkalmazott forma valósággal eltűnjön a közlés nyilvánvalóságéban. így a dráma az előadás folyamán olyan szerves életre kel, amely nem hagy helyet az elemzésnek. A csupán beszédhez folyamodó költő kizárólag értelmünkhöz szól. Müve teháta néző folyamatos rekonstrukciója segítségéveikéi szerves életre. Ez a rekonstrukció nem feltételezi a drámairó alkalmazta eszközök analizisét;csupán annáa ténynek következmény^hogy a drámai cselekmény a beszéd és a mimika közvetítésével kizárólag külsőségeiben, az indulatok pedig csak külső kihatásaikban kerülnek bemutatásra. Mivel az élet mint mindennapi színjáték, pontosan ezeket a puszta látszatokat nyújtja, hozzá vagyunk szokva ehhez a rekonstrukciós tevékenységhez, amely öntudatlanná vált; igy a beszélt dráma szerves életében úgy tudunk résztvenni, hogy sejtelmünk sincs arról az aktiv szerepről,, amelyet közben játszunk. A zeneköltő viszont, hála a zenének, nem csupán az indulatok kihatását, a drámai élet látszatát közvetíti, hanem magukat az indulatokat, a drámai élet teljes valóságét - ahogyan azt csupánlényünk legmélyén ismerhetjük meg. A rekonstrukciós tevékenység megszűnik; minden szereplő, drámai fontossága szerint, úgy jelenik meg előttünk, mintha mi magunk lennénk. De a zenének, e mindenható eszköznek, hogy lelki életünket igy fejezhesse ki, a lelkűnktől nyert formát olyan időtartammal kell 32
