Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
ez itt szükségszerű -, könnyen ölthet paradoxélis megjelenési formát. A szerzőnek tökéletesen ismertként kell tekintenie ez általa tárgyalt dolgokat és csak azért kell utalni rájuk,hogy célkitűzésének alávetve, hatásosan csoportosítsa őket. Nézőpontja igy elkerülhetetlenül túl részrehajlónak és következésképp®túlzottan kizárólagosnak tűnik. Ezért az olvasó jóindulatához fordulva azt kell kérnie, hogy ne gondoljon tudatlanságból származó hiányosságokra ott, ahol csupán szándékos rövidítésről van szó. Wagner drámai életművének felfedezései a drámában alkalmazott zenei kifejezés természetére és jelentőségére vonatkozóan manapság általánosan ismerteknek tekinthetők. Akit tehát ezek a felfedezések ösztönöznek cselekvésre és aki valamennyi érvét a mester életmüvére alapozza,annak nincs szüksége arra, hogy az olvasó számára jegyzékbe foglaljon egy tényállást, amelyet mások előtte mér véglegesen letárgyaltak. A dolgoknak csak azt az oldalát kell bemutatnia, amelynek kisugárzása az általa tárgyalt témát igazolja. Azonban amikor igy cselekszik, egyszersmind hallgatólagosan ki is fejti meggyőződését, és az olvasók Ítélete elé terjeszti azt, enélkül, hogy részletesen beszámolóra kényszerülne. Ez a tanulmány formai kérdést tárgyal és igy a zenét mint olyant, kissé felületesen, kizárólag formai nézőpontból közelítheti meg. Mégis, e művészet csodálatos létformája a maga teljes szuverén jelentőségében tárul majd fel ezeken az oldalakon.. A zenének hajdan, elemeit szükségszerűen szabályozó alapelv hiányában, meg kellett elégednie alkotóelemeinek önkényes fejlesztésével vagy korlátozásával: önmagával játszott, anélkül, hogy más tárgya is lehetett volna, mint ez a játék. Miután rendeltetését illetően bizonytalanság uralkodott,különböző kombinációit ilyen vagy olyan cél érdekében használták fel;de akár vallási szertartásokon, világi ünnepeken, vagy több-kevesebb drámai elemet tartalmazó látványosságokban működött közre, formáját tekintve mégis csupán önkényes kis éret maradt, amely a különböző epizódok mellé rendelve, azok szépségének kidomboritását szolgél-29
