Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

nyilvánvaló, óm az a tény, hogy a dráma formális szinpadi része nem állhat ellen az izlésváltozásoknek, mindenképp vitathatatlan bizonyitéka annak, hogy a rendezés nem kife.iezó eszköz.és nem is lehet az.

A művészeti alkotás, formai szempontból vizsgálva, nem az élet ilyen vagy olyan oldaláról való rögzitése, amihez mindenki hozjápulhat a maga tapasztalatával és ügyességével, hanem, amint erre elnevezése is utal: bizonyos művészi fogások harmonikus egyesítése kizárólag annak érdekében, hogy egyetlen ember koncepcióját sok emberrel lehessen közölni. Ennek a tanulmánynak a keretébe nem fér be a művészi koncepció sajátos természetére vonatkozó észrevételek kifejtése. Számomra csak annak a rögzitése fontos , hogy minden művészeti alkotás alapkoncepciója - ha a környezet hatásától eltekintünk - csupán egyetlen agyban foganhat; tehát a közléséhez szükséges művészi fogósok nem oszthatók meg egyidejűleg több egyén között, mert ezeknek a fogásoknak az alapkoncepcióból kell származniuk. Tehát azt mondhatjuk, hogy egy művészeti alkotás azzal a feltétellel őrizheti meg integritását,ha egyetlen olyan kifejezési elemet sem tartalmaz, amely nem áll szigorúan alkotójának hatalma alatt. Hogy ezeket a mennyiségeikben és összefüggéseikben egyszer mór véglegesen rögzitett elemeket ezután sz alapkoncepciótól idegen egyének is bemutathatják a közönségnek - ennek semmi köze ahhoz, amit itt kifejezési eszköz cimen kívánunk meghatározni, mivel ez az elnevezés éppenséggel csak azokat a művészi fogásokat illeti meg, amelyeket a szerző véglegesen rögzithet; az emlitett idegen egyének tehát csupán azt e szerepet játsszék, amit a festőnél a vászon,a költőnél a nyomisi je’, ek.

E meghatározás értelmében a rendezés nem lehet a drámaköltő kifs-’Szési eszköze.

Mégha a drámairó a szindarab Írása közben nem téveszti is szem elől a színpadi megvalósítást, még ha müvében a rendezés számára fenntart is bizonyos ki nem fejezett dolgokat, vagy ha a lehető legrészletesebben le is Írja müvének egész rendezését és életében önmaga, korlátlan űrként, egyedül irányíthatja is a betanu-