Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
Első fejezet A RENDEZÉS - A ZENE 1. A rendezés Minden művészeti alkotásban ösztönösen éreznünk kell a kifejezés tárgya, a tárgy közlésére felhasznált eszközök, valamint a számunkra létrejött közlés közötti harmonikus kapcsolatot.Ha valamelyik eszközt nem érezzük a közléshez minden kétséget kizáróan nélkülözhetetlennek, vagy ha az alkotó nyilvánvaló törekvését - kifejezésének tárgyét - az általa felhasznált eszközök csak tökéletlenül közvetítik, végül ha 8 mi teljességében bármilyen összhang-hiány érezhető - ez esztétikai élvezetünket elrontjs, vagy mi több, teljesen megsemmisíti. Minél több összetevőt tartalmaz a művészeti alkotás, annál problematikusabb lesz ez a harmónia. A Dráma /amin minden,színpadi megvalósités céljára irt színdarabot értek/ minden művészeti alkotások között a legösszetettebb, mivel a művész a közlés megvalósitáshoz nagyszámú eszközt kénytelen alkalmazni. A festő, a szobrász, a költő müvének formája együtt bontakozik ki az alkotással és mindenkor az alkotó hatáskörében marad, ugyanis amü tartalma és formája azonos és igy a kifejezés tárgya, valamint a közlés érdekében alkalmazott eszközök bizonyos értelemben egyenértékűek.Népi igy a drámairónál. Nemcsak azért, mert ő nem adhatja meg müvének végső formáját, hanem ezenfelülez aforma még többé-kevésbé függetlennek is tűnik az eredendő d rámái konc e'p - dótól. Más kifejezéssel: valamely drámai koncepciót transzponálni kell ahhoz, hogy drámai formát nyerjen és ezt a formát * 25
