Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

A szerző második előszava (1918)

parancsainak engedelmeskedve, arra törekszik, hogy passziv nézői elzárkózásunkat legyőzze. A passzivitást az egyetemleges felelősség érzése váltja fel és ez oTyan magátőL értetődő együttműködésre sarkall, amely közvetve bennefoglaltstik az előadás lényegében. Az előadás kifejezés hovatovább anakronizmussá - sőt nonszensszé válik. Valamennyien teljes egyetértésben óhajtunk majd cselekedni. A holnap színházművészete s mindenki közreműködésével me valósuló t^-rsodalmi cselekvés lesz. És ki tudja? Talán egy átmeneti periódus után, az egész nép részvételével lezajló fenséges ünnepekhez is elérkezünk; itt mindegyikünk kifejezésre juttatja a maga érzelmeit,fájdalmát, örömét és soha többé nem lesz hajlandó a néző passzív szerepét vállalni. És akkor a di.-i.airó győzedelmeskedni fog!

Chexbres, 1918. október.

16'