Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

lyek vonatkozáséban tekintetbe kell venni, megfelel annak az átlagértéknek, amelyet valamennyi előadásbeli tényezőnek el kell érnie, és különösképpen a világításnak, ahol a "szórt fény" minden előadás alapfeltételét teremti meg - azt, hogy a szemnek olyasmit mutatunk be, ami száméra megkülönböztethető.

3. Összefoglalás

"Glaubt mir, des Menschen Wahrster Wahn wird ihm im Traume aufgethan."

Hans Sachs

Wagner Mesterdalnokok c. müvében.

Az álom, ez az igen becses dokumentum a legprecízebb elemzésnél is jobban informál bennünket a személyiségünkre jellemző legfőbb vágyakról. Álombéli életünkön egy titokzatos szál húzódik keresztül és létrehozza azt az egységet, amelyet ébrenlétünk során az ok—okozati összefüggések teremtenek meg.

Hbgy az álom lehetőségei milyen kimerithetetlenek, azt a tisztelettudó szemlélő csodálattal, sőt gyakran félelemmel és sajnálkozással konstatálja. Valóban, szellemi életünk sohasem fogja ilyen világosan feltárni lényünk erőforrásait, sohssem fogja latens erőink játékát ennyire szabadjára engedni, és főként nem fogja ilyen teljességgel és varázslatossággal feltárni legrejtettebb vágyainkat.

Az ólomvilág, főként a művész számára az öröm hasonlithatatlanul gazdag forrása, mert anélkül, hogy lényegileg uj világba vezetné, korlátlan uralmat biztosit neki.

1. Szó szerinti fordításban: "Higgyétek el, az ember legigszibb vágya álmában tárul fel neki:

122