Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
I rejtett szándékot, amelynek hatását a színpadi cselekvés tompítani igyekszik. így az operai jegyek számtalan variációját érintve végül is a prózai színdarab véletlenszerű és egyszerűen értelmi jellegű cselekménye alatt felfedi az örök elem, az Eszme jelenlétét. Amikor érzelmi életünknek a költő bemutatta homályos labirintusa mélyéből a zene szerényen felemeli hangját, úgy tetszik, mintha a kétség nyugtalanító állapotéból a naiv igazság révébe érkeznénk. A zene mindig igazat mond, állitja Richard Wagner. Anélkül, hogy egyetlen problémát is megoldana, igazmondásával még a megoldás vágyétól is megszabadit bennünket és egyetlen pillanat alatt "reinen Subjekte des Erkennens"-eket1 formál belőlünk. A melodráma alapvető hibáját kétségkívül a prózai szöveg és a független zenei hangok összeegyeztethetetlensége képezi; de ez a hiba ugyanakkor az erő eleme is: ahelyett, hogy ólszent módra diszes mezbe burkolózna, mint ezt az opera teszi, a melodráma nyíltan feltárja következetlenségét; ebből az következik, hogy valamennyi jelenlevő eszköz eredeti karakterét mélyrehatóan átérezzük. A rendezés és a melodráma érintkezési pontja az a hely, amelyet a zene eljátszására rendelt hangszerek /vagy énekesek/ számára kell kijelölni. A kompozíció jellegétől függően vagy teljes zenekarra , vagy csak néhány hangszerre lesz szükség. A zenekar általában a nézőtéren, a színpad előtt helyezkedik el, úgy, mint az operában. Ez természetesen rossz elhelyezkedés, mivel megzavarja a színpad, a nézőtér, a zene és a drámai szöveg kölcsönös kapcsolatát. Ezzel szemben, ha a hangszereket a színpadon a diszlet. mögött helyezzük el, a melodráma a'térben egyesíti a maga hangzáseffektusait a látvánnyal és igy megtalálja természetes helyzetét, mert hiszen a melodráma nem a dráma forrása és nem is aktiv kommentárja, 1 1. Schopenhauer határozza meg igy a zseni jellegzetes képességét. /A megismerés tiszta szubjektumai/ 117
