Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
! így s belső cselekvés, amelyet a költő^nuzsikus közvetlenül a fülünknek tolmácsol, önmagától felkinálkozik szemünknek. Nézői minőségünkben azért jöttünk, hogy lássunk és halljunk, és ülőhelyünk csupán az általános optikai és akusztikai feltételeknek kell, hogy megfeleljen. A kifejezés tehát maga jön elibénk azon sajátos eszközeivel, amelyeknek felfogóképességünkre való hatását irányítani tudja. Méltánytalanságot követnénk el a zenével szemben, ha minden egyes dráma számára uj nézőtéri elhelyezést alakítanánk ki. A zenének nincs szüksége, segítségünkre: a dráma révén egészi emberi lényünkhöz fordul, és nem követel tőle mást, mint képességeinek teljességét, azaz fogékony lelket, amelyet jó éllapotben lévő érzékszervek szolgálnak. A többi a zene korlátlan hatalmától függ.A terem akusztikai feltételeit maga a költő-muzsikus határozza meg a legnagyobb gonddal, de ismeri az ábrázolásnak a zene birtokéban lévő kimerithetetlen forrásait, tehát hagyja, hogy a zene szabadon cselekedjék, csupán arra törekszik, hogy .olyan közönséget biztosítson számára, amely kedvező diszpozícióban helyezkedik el azzal az eszményi térséggel szemben, ahol a zene testet fog ölteni. Színházainkban éppúgy nem beszélhetünk akusztikáról, mint optkáról, Valamiféle kétségkívül felsőbhrendü meggondolások szerint rögzítették berendezésüket, mivel ebben a zenekar és az ének hallhatósága csakúgy, mint a jó látásviszonyok nem , juthattak szerephez. Nyilvánvaló, hogy a zenéből születő dráma esetében az akusztikai törvények szabta feltételek határozzék meg elsősorban a nézőtér konstrukcióját; és ezek a feltételek, mint mindenki tudja, nem olyan természetűek, hogy bármiben is szemben állnának az általános optikai követelményekkel. A zenekart elképzelésem szerint a nézőtéren kell elhelyezni, akárcsak a bayreuthi Festspielhausban, ugyanis jelenleg ennél tökéletesebb elhelyezés nem képzelhető el. A zenekar a nézőtérhez tartozik. A szinpadon kivüli elhelyezésétől függ felidéző szerepe. Ha a különböző térbeli hangzáskombinációk segítségével áthelyeződnék a színpadra, hogy a színpadkép láthatatlan részét képezze, lerombolná az előadás hierarchiáját, és ezáltal önkényes értékkel ruházná fel a színjátékot; a rendezés megszűnne kifejezési eszköz 115
