Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

Ítéletek megfogalmazásától. Ha mindez igaz, akkor hiába beszélünk uj szinházról, amelynek jelentősége nagyobb, hatása szélesebb lesz az eddiginél: minden szavunkat a pusztába kialtjuk. Ha a modern drámaírók nem válhatnak költőkké, akik egyben filozófusok is-mint ahogyan előttük a drámai költők mindig azok voltak-, akkor a holnap színháza, bármily páratlan és újszerű legyen is építészeti szerkezete, megmarad a tegnap műemlékének.

6. Költő és paraszt

A nehézségek, amelyek a költői beszédforma felélesztésében rejlenek, azonnal nyilvánvalóvá válnak, ha a költői hatás egyetlen elemét vesszük szemügyre: a képalkotást. A nyelvi képalkotás, a nyelvi figurák alkalmazása hagyományos költői eszköz, mert pszichológiai tény: a hasonlat, amely analógiát állapit meg valamely tárgy és egy másik, attól látszólag elütő tárgy között, felfokozza az első tárgyról szerzett észleletünket és azt élményszerübbé avatja. Ugyanez vonatkozik az olyan hasonlatokra is, amelyek valamilyen szubjektív állapotot látható történéshez ) hasonlítanak; például a növekvő haragot a zivatarhoz. A primitiv népek beszéde azért festői, mert telve van képekkel, amelyek arra valók, hogy az elbeszélt élményeket elevenebbé tegyék. A költői kép eredetileg a hangsúly, a nyomaték eszköze és a kapcsolatteremtést segiti elő. A folklór és a népdal teli van képekkel és ezt a képi világot a prozódia terén merőben járatlan parasztok beszéde is viszszatükrözl; mint ahogyan a jenki farmerek is emlegetnek jelenségeket, amelyek "úgy terjednek, mint a futótűz", "gyorsak, mint az olajozott istennyila" vagy "lassúak, mint a melasz januárban" - függetlenül attól, hogy a kis vörös iskolaépületben megtanulták-e, hogy az ilyen szólásformákat hasonlatnak hívják. A falusi közösségek beszélgetésére úgy ragadnak rá a beszédalakzatok, mint a farmerek nadrágjára mezei útjukon a bogáncs. Egy Béostől néhány óráira fekvő városkát, amelynek látóuatárát mindenfelől egyre zsugoródó dombok szegélyezik, lakói "pupos világnak" /die buckelige Welt/ neveznek; a derék emberek csoíálkozva hallanák, hogy metaforában beszélnek és tulajdonképpen költőpalántáknak minősíthetők.

98