Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
rángosokkal, ahol időnként horgászott, itt nem akadtak csendes mélységek, ahonnan érdemleges gondolatokat lehetne kihalászni. Egyszerű, világos gondolkodásunk javarészben épp ily áttetsző; gyorsan elpárolog és nem nagy maga után üledéket. Ha felkért szakemberek gazdasági vagy társadalmi problémákat elemeznek, megállapításaik általában oly terjedelmesek, hogy nem találnak eléggé széles olvasóréteget és igy nem is befolyásolhatják a közvéleményt. Szellemi, renyheségünk következtében nem vagyunk hajlandók befogadni vagy alkalmazni az Írott vagy kimondott sző érzelmi—indulati felhangjait éa érvénybe léptettünk egy monoton,nyomatékmentes, egyszerű és kijelentő jellegű kifejezési formát: közben pedig azzal áltatjuk magunkat, hogy ez a forma a legkiválóbban alkalmas az igazság és csakis az igazság kifejezésére. Épp ezért aztán könnyű prédái leszünk a legavul tabb retorikai, fogásoknak és a legelcsépeltebb szónoki formuláknak. Minden Írástudó nemzeti közül bennünket csalnak legkönnyebben tőrbe a; divatos jelszavak és fnagy-L 5 . 1— betűs ujságcimek; a reklámszövegek, vonatkozzanak bár cigarettafajtákra vagy közhivatali jelöltekre; a harmadrendű kampány-szónokok, rámenős ügynökök, csodagyógyszerhamisitók, kuruzslók és nemlétező részvényekkel házaló szélhámosok; továbbá minden nemű és fajtájú propagandisták és reklámügynökök, akik évente százezrével zsákmányolnak ki bennünket és a lehető legkönnyebben szednek össze vagyonokat egyszerűen azért, mert szenvedélyesnek és magasröptűnek mutatkoznak egy olyan népesség előtt, amelyi jórészt elfelejtette, hogyan használja a szavakat vagy hogyan tegye próbára azok értékét. Megszokott kifejezési formánk, legyen bár írott vagy beszélt, úgy gördül tova, mint gépalkatrészek egy óriási futószalagonjmonoton, prózai szóhalmaz, oly egyöntetűen jellegtelen és oly mechanikusan összerakott, hogy mint egész, merőben kifejezéstelenné válik és minimális értelmező erővel rendelkezik. A drámaíró pedig, hogy korszerűnek lássék, kénytelen ismételgetni Se nyelv petyhüdt rit— musát és szintelenseget. mnogacija azt a nyelvi konvenciót,amelynek értelmében az elemzés vagy a reflexió sznobnak és fennhéjázónak minősül... és ezért ritkán léptethet fel olyan értelmi szinten B7 I
