Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
is tud terjengős lenni, mint például a német és francia zene jövőjére vonatkozó jósolgatásokban. De abban a pillanatban, amikor a színházra koncentrál, mesterré és mesteri szakemberré válik,aki tökéletesen ismeri módszereit és anyagait, biztosan tudja, hogyan kell megszervezni őket, és a legapróbb részletig bizonyos hatásuk felől is. A Trisztán idézett második felvonásának félhomályát egy vizió sugalmazta, amelyben, mint ahogy azt a mons-i játékmester megfogalmazta, minden csupa fény és világosság. Appia rajzainak fény- és árnyjátéka is homályos, akárcsak Craigé; ködbe burkoltsága, elmosódó sziluettjei és párás távlatai tipikusan romantikusak. De ez a festői atmoszféra szerves része olyan színpadképeknek, amelyek nem eltörpitik a szinészt, hanem közvetlenül kapcsolódnak hozzá, mint emberi lényhez. A színész, az őt körülvevő árnyékos formák ellenére, érdeklődésünk középpontja, a drámai hangsúlyok fókusza marad. Appia színpadképeit nem mint effektusokat alkotja meg, melyekbe aztán belehelyezi a szinészt; ezek a színpadképek a színészből indulnak ki és tökéletesen kifejezik a szinész által megtestesített személyiséget és szenvedélyeket. Appia az opera számára készített tervein olyan tömör, a dráma érzelmi áradásához olyan közvetlenül kapcsolódó diszletti— pust teremtett, amely előre vetiti a szinpadi díszlettervezés fejlődésének útját. Craig, amikor a jövő szinháza számára tervezett, olyan üresen nagyszabású díszleteket alkotott, melyeknek legfeljebb a nagy operákban lehet jövője. Appia még kevesebb produkciót valósított meg, mint Craig, még ritkábban került kapcsolatba ;az élő színházzal. De szinházi érzéke olyan konkrét, technikailag anynyira pontos volt, hogy rajzait, csak úgy mint szinpadi utasításait, már születésük pillanatában át lehetett ültetni a színpadra. A fény úgy változik Appia rajzain, mint a színház színpadán; úgy változik a mai díszleteken, mint ahogyan Appia rajzain változott, és a vászonból készült alakzatok tömegét és körvonalait épp úgy egyszerűsíti le, ahogyan azt Appia jelezte. Bármely modern produkciót tekintjük, legyen az Jones III. Richárdja. Geddes HamLetje, Eeinhardt Danton halála rendezése, Jessner Othelló.ia /és mellettük említhetnék még vagy száz mást, amelyet láttam, beleértvea 56
