Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

li formák egyensúlyozzák ki egymást. Három dimenziós kompozíció volt ez, mely észrevétlenül olvadt egybe a diszletet mint egészet körülhatároló síkokkal.

Appia dogmatikus formában sok olyat mondott ki, amit a szász-meiningeni Herceg már pragmatikusan bebizonyított. De diszletelméletének egységességét betetőzte, hogy meggyőződéssel hirdette magának a fénynek a plaszticitását, amire őelőtte senki sem gondolt. Mind elméletben, mind rajzaival részletesen illusztrálta, hogyan lehet a szinpadi világítást úgy felhasználni és ellenőrizni, hogy az tökéletesen egységes, három dimenziós világot teremtsen a színpadon. Appia gondosan megkülönbözteti az üres, szórt, sugárzó fényt, amelynek közelében a dolgok láthatóvá válnak, mint a halak -egy vizzel telt üvegedényben, és a koncentrált fényt, amely úgy hullik egy tárgyra, hogy meghatározza annak alapvető formáját. A szórt fény egyszerű láthatóságot biztosit, amelyben érzelem nélkül ismerjük fel a tárgyakat. Az a fény azonban, amelynek egy tárgy útját állja, s amely árnyékokat vet, plasztikus tulajdonsággal rendelkezik, amely erőteljes meghatározó jellegénél fogva, a fény és árnyék egyensúlya révén tárgyakat tud kifaragni a szemünk előtt. Alkalmas érzelmeink felkeltésére, mert úgy tudja hangsúlyozni a formákat, hogy egyben uj erővel és értelemmel ruházza fel őket. Appia elmélete és rajzsorozata a fényt, melynek drámaiságát a festészetben már régen felismerték, először hozta be a színházba, ahol drámai értékeit hasznosítani lehetett. A fény és árny játéka, amelyet úgy irányítanak, hogy lényeges vagy jelentős formáit tárjon fel - ez a kísérlet, amellyel a festők már három évszázada foglalkoztak -, Appia leírásában a díszlettervező kifejező eszközévé vált. A szinház számára az a fény a fontos, jelenti cki Appia, amely árnyékot vet. Egyedül ennek van meghatározó és feltáró ereje. A fény egységesítő ereje teremti meg azt az áhitatott egységet, amelyben a színpad padlója, a diszlet és a színész összeolvad.

"A fény a legfontosabb plasztikus közeg a színpadon... Egyesitőereje nélkül szemünk csak a tárgyakat különböztetné meg, de tartalmukat nem értenénk..«, Mi adhatja meg est a nagyszerű és felemelő egységet? A fény!... A fény és csak a fény, amely attól amá-50