Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
hatatlanul szentté válik. Amikor a színpadképek zenei ritmusok diktálta térbeli formákat öltenek, nem lehetnek önkényesek, hanem éppen ellenkezőleg az elkerülhetetlenség minőségét kapják." Elméletei, melyek a modern színpadi tervezés alapvető esztétikai -elveit tisztázták és leglényegesebb technikai problémáit elemezték, körvonalazták megoldásukat -és megfogalmazták azt a függetlenségi nyilatkozatot, amelynek alapján a díszlettervezők még ma is dolgoznak, két kötetben jelentek meg, zenei jellegű rdmëtkel: La Mise en Scène du Drame Wagnérien /A wagneri zenedrámák rendezése/ és Die Musik .und die Inszenierung /A zene és a rendezés/.' Az első 1895-ben Párizsban, igénytelen, ötvenegy oldalas kis brosúra formájában jelent meg, a másik pedig terjedelmes, francia kéziratból fordított kötetként, Münchenben. Egyiket sem olvasták elég széles köroen ahhoz, hogy újabb kiadásra került volna sor, és ej-vitet sem fordították le angolra, ami óriási segítségére volt Gordon Craignek abban, hogy magát prófétaként az angol és ameriolyao nehéz megszerezni, hogy könyvgyüjtői értékszámba mennek.Hatásuk azonban nyomban megérzödött, mert Appia egyénisége ritka kever _k volt: egyszerre volt kivételes képzelőerejü alkotó művész és szigorúan logikus elméletiró. Gondolatai közül sokat elködösit a kinosan nehézkes német fordítás, amely, mint a német filozófiai nyelv általában, kerülgeti a gondolatokat és igy értelmüket megragadni éppoly nehéz, mint egy zsírral bekent rohanó malacot elkapni két lábunk között.*Szerencsére, a Die Musik und Aie Insze_erung ilTusz?ri!cióként‘tartalmazott tizennyolc díszlettervet Wagner bperáihoz, melyek Appia esztétikai elveit olyar végleges érvénnyel testesítették meg, hegy azok egy merőben újfajta színpadi tervezés és világitás revelációivá váltak, amelyeket ma jól ismerünk, de akkor olyan különösnek hatottak, mint egy újonnan felfedezett földnész körvonalai hajnalban. Ezek a rajzok olyan egységet és egyszerűséget tártak fel, amelyeket a díszletek szerves részévé lehetett tenni, úgy, ahogy azt addig senki megcsak elképzelni sem tudta, Yfagner a legkevésbé. A gyakorló diszletmüvészeket egy rajzsorozat olyan evangélium számára térítette meg, a-Ma mind a könyvet, mind a brosúrát \ J melye V melyet legtöbbjük nem is olvasott 46
