Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
IV. fejezet ESZTÉTIKAI ELVEK: ADOLPHE APPIA ESZMÉI 1. A törvénvteremtő muzsika Appia, a szenvedélyes Wagner-rajongó száméira, ; a zene, akárcsak Páter számára, az az eszményi művészet volt, amelynek rangjára minden más művészet törekedett. Wagnernek a ^libelungok kincséről szóló zenedrámáiban találta meg a diszletmüvész felszabadulásának kulcsát. Mint filozófus, Appia az "abszolút" vigaszára vágyott és azt az újfajta operapartiturában, a zene és dialógus újfajta ötvözetében találta meg; ha egyszer ennek titkait kifürkészték, zenei intervallumait, tonalitását és ritmusait mélyen átérzik, ezek csalhatatlan vezérfonálul szolgálhatnak színpadi tolmácsolásukhoz és nemcsak magának a díszletnek a formáját határozzák meg, hanem a díszleten belül a színészek mozgását is, egészen a színpadi játék legkisebb mozzanatáig és a színészeket megvilágító fény fluktuálásáig. Mint művész, Appia a zenében talál felszabadulásra,mert ennek lényege inkább emocionális, mint tényszerű és igy olyan normául szolgál, amelynek megközelítésére a művész addig törekszik-, míg díszletei nem válnak éppen olyan kifejezővé. A színpadi képeket fel kellett szabadítani a feladat alól, hogy a cselekmény háttereit reprodukálják; át kell lényegiteni őket, mindaddig, mig minden egyes elemük, mint a disziet formájának, szirének és egész tervének szerves része meg nem testesíti a disziet által felkeltendő emóciókat. Az "Ausdruckskraft" - kifejező erő - egyike volt Appia kedvenc kifejezéseinek és a színházi expresszionizmus legtöbb későbbi doktrínájának sarokkövévé vált. "A zene végső igazolását szivünkben találja meg - irja^ezt a hagyományos kifejezést lényünk érzelmi lényegének összefoglalására használva - és ez olyan közvetlen módon történik, hogy kifejeződése ezáltal megfog-45 T
