Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
Ill, fejezet ÁBRÁNDOK: GORDON CRAIG ESETE 2. Az amatőr paradicsoma A felszabadultság érzése, amelyet Craig a színház dolgozói számára hozott, nagy mértékben önámitás volt. Craignek sikerült elérnie, hogy jónéhányan megfeledkezzenek a kivitelezés mechanizmusáról, egyszerűen azáltal, hogy figyelmen kivül hagyta a technikai problémákat általában. Elég volt, ha a tervező csak nemeset álmodik, szépet akar, terjeszkedik s díszletének vonalait egyre magasabbra küldi - elég magasra sosem törhettek. Semminek sem volt schlya vagy anyaga. Csinálj egy toronymagas sziklát és tégy a tetejére egy felhőt. Az anyag végül majdcsak engedelmeskedik a szellemnek)valahogy, valahol, valamikor. A tervező valóságos isten volt. A rajzokat nem kellett a gyakorlatnak igazolnia. A vázlat önmagában elegendő bizonyiték volt, isteni megnyilatkozás. Craig szavainak hatása gyakran varázserejü volt, mert a színházat varázslatos helynek tüntette fel: az állításoknak igéző ereje volt, a tapasztalat helyét a jövendölés foglalta el, az álmodás és a rajzolás voltak a munka egyedüli formái. Mihelyt egy álmot a valóság porbadöntött, 31 diszlettervező menedéket találhatott a következőben. . A husból-vérből való színész megsemmisíti a színpadkép esztétikai egységét? íme lásd, egy paragrafus magát a husból-vérből való szinészt is megsemmisítette 5 megszűnt létezni. Életrehivták az "übermarionett"-et, mely máris létezett, még mielőtt feltalálták volna. Tagadta bárki is, hogy ez az engedelmes gépezet felsőbbrendü lény volt? Nyomban uj • vallási ritust építettek kapálózásaira. A szinház festékkel és aranypapírral dolgozó szegényes üzem? Vegye hát kölcsön a katolikus 35
