Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
és a jelmezek már az első próbákra elkészültek, úgyszintén a lényeges kellékek is, mint a bútorzat, vagy a fegyverek és páncélok, melyeknek kezelése problémákat okozhatott. Jelmezes próba nem volt - elmaradt az a mindig groteszknek bizonyuló esemény,amikor mindaz az egység és ritmus, melyet az előzetes munka során sikerült elérni, egyszerre szétesik, mert a szinészek jelmezeikkel küzködnek, amelyek nem illenek rájuk: cipőkkel, amelyek szorítanak,kardokkal, amelyek a lábuk közé akadnak, lépcsőkkel, amelyekben megbotlanak, parókákkal, amelyek túl szükek, bútorokkal, amelyek túl magasak vagy túl alacsonyak, túl nagyok vagy túl kicsik, úgyhogy az előadás egységét és ritmusát az utolsó pillanat őrült zürzavarábankella bemutatóhoz helyreállítani. A színészeknek mindjárt a legelső próbákon meg kellett tanulniuk és nem volt szabad elfelejteniük a szerepükkel járó játékmozzanatokat. írott feljegyzések nélkül dolgoztak, a produkció mindig élő és fejlődő valami volt, újra és újra el kellett próbálni és friss árnyalatokkal gazdagítani a bemutató után is. A társulat minden tagjától elvárták, hogy a legapróbb részletig emlékezzék az egész előadásra, Sztanyiszlavszkij jelen volt akkor is, amikor egy ügyelő nem hozott be végszóra egy rablóbandát. Chronegk vaktában behívott egy diszitőt, aki a belépésüket megelőző egész monológot elszavalta. A kisérlezető szellem megóvta ezeket a próbákat attól, hogy lehangoló rutinmunkává váljanak. A társulatot bátorították,hogy közöljék ők is elgondoláöaikat. Amikor a véleméiyek eltértek és a triumvirátus nem tudott megegyezésre jutni, valamennyi változatot sorra kipróbálták. Semmi sem minősült túl nehéznek ahhoz, hogy ki ne próbálják, és egyetlen kísérletei; sem hagytak félbe, mielőtt újra és újra nem próbálkoztak vele. Az egyik próbán egy színésznek egy kandeláberrel kellett szinre lépni, s mig a végszóra várt, mind a négy hatalmas gyertya leégett. Az előző jelenet tizenegy sorát két órán át próbálták. A hercegnek meg voltak az erényeiből fakadó hibái is. Órákat fecséreltek el azzal, hogy próbálták öszszehangolnx egy távoli dombról jövő sortüz villanásait a kuliszszák mögött leadott puskaropogással, s e célból egy háttérfüggönyt is átlyukasztottak. Egy másik csatajelenetnél a herceg Tálbot halálához nélkülözhetetlennek tartott egy döglött lovat, mert el akarta kerülni az örökös haldokló gladiátor pózt, és olyan 32
