Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
hisztérikus, tragiko-kcmiko-hisztoriko-pásztori, szimultán színpad vagy határtalan költemény - a mi erőnket semmi nem haladja meg. Mint tervezőknek, szükségünk van a diszciplínára, hogy olyan drámaírók mellett tanuljuk ki mesterségünket, akik a modern életet a költői képzelet fényénél tudják megvizsgálni. Erre a fényre szükség van, mert a tudományos levezetések, amelyek állítólag az értelem uj korszakát nyitották meg, valójában csak részleges megvilágosodást hoztak. Jelenlegi tudományos ésszerűsítéseink nagyon gyakran alakulnak a nyomor és az elnyomás eszközeivé, mert nagyon gyakran válnak külön az emberi értékektől. Ugyanaz a szenvtelen,ja laboratóriumi kísérletek steril pártatlanságában megtisztult tudás egyaránt vezethet arra, hogy a csecsemők higiénikus módon szülessenek meg és sírra, hogy ezer csecsemőt lehessen elpusztítani egy fuvallatnyi mérgesgázzal. Technológiánk egyaránt elláthat gépi utón előállított bőséggel és űzhet tömegeket az időszakonkénti éhhalálba. Az ész feladata minden bizonnyal az, hogy eddig nem sejtett kapcsolatokat fedezzen fel és rögzítsen, nem törődve a következményekkel. A képzelet viszont az észt átszinezheti azókkál az érzelmekkel és indulatokkal, amelyeket épp az ész V felfedezései váltottak ki, és a képzelet révén a művész ezeket a felfedezéseket vonatkozásba hozza az emberi igényekkel és vágyakkal. És ugyan hol jöhetne létre ez a kapcsolat meggyőzőbb módon, mint az élet másában, vagyis a színházban? Az Amazonas felső folyásánál egyes vademberek egészséges táplálékot nyernek egy gyökérből, amely nyers állapotában halálos méreg. . A drámairónak a mai társadalomban hasonló funkciót kell betöltenie. A mai napig a költői drámának csak a keretét teremtettük meg, nem pedig lényegét. Költőkre van szükségünk, akiknek segítségével átélhetjük a bűnöket, amelyeket elkövetünk és amelyeket cinkosan szemlélünk, osztozhatunk a csapásokban, amelyeket másokra mérünk és amelyeket magunk élünk át. Akkor aztán a tragédia szivreható fájdalma a mainál sokkal teljesebben tisztíthat meg azoktól a rettegésektől, amelyek emberi létünket sújtják. Költőkre van'szükségünk, akik a komédia kacajában össze tudják békiteni a modern tudomány igényeit az általa nyújtott érzelmi kielégülésekkel. Nem 114
