Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

kai jellegű mérnöki számítás porcelán szigetelőket ugyanolyan formaszépséggel ruházott fel, mint amilyent az ősi művészek a templomi kelyhekre lehelitek.

Mikor újra átolvastam O’Neill drámáját, úgy éreztem, most értem meg először a tüzhozó Prométheusz mítoszát. Megértettem,miért kushadtak a primitiv népek halálos rémületben a villám előtt és miért emeltek oltárokat láthatatlan isteneknek. Egy költő felismerése revén átéltem a csodát, az alázatot és a büszkeséget, a hatalomvágyat és a hatalom megszerzésének mámorát - azt a keretet, amelyen helül a vallások létrejönnek.

Egy pillanatig sem állitom, hogy mindezekből a benyomásokból bármit is sikerült volna díszletembe átmenteni. Maga a dráma is csődöt mondott a csúcsponton, amikor O’Neill dinamójából archaikus isten lett, aki nem tud mást követelni, mint a szexuális tisztaság- Lsk csaknem patologikus óhaját. A dráma témája rövidzárlatot kapott, mielőtt még kifejezést nyerhetett volna. Mindazonáltal ma is remélem, hogy O’Neill átírja majd a darabot és befejezi a tervezett trilógiát, amelynek a Dinamó egyik része lett volna. Továbbra is úgy érzem, hogy a Dinamóban O’Neill közelebb férkőzötta modern hit és kétségbeesés forrásaihoz, mint akkor, amikor, sokkal nagyobb sikertől övezve, tárta fel egyetlen modern asszony kielégíthetetlen nemi ösztöneit avagy a végzet és a bünhődés jelentősége után nyomozott egyetlen New England-i család tiltott szenvedélyein keresztül. Mert a Dinamó. noha a szinpadon kudarcot vallott, sokkal közelebb áll ahhoz a fajta sikerhez, amelyre a színháznak ma szüksége van, mint száz meg száz mai sikeres

dráma. Amikor a Dinamó díszletét terveztem, amikor megosztottam egy költő intuícióját és elfogadtam szimbólumait, amikor megkíséreltem, hogy ipari környezetünk közhelyszerű mechanikus formáit az általuk felszabadított jó és rossz erők jelképévé avassam,amikor emelvénnyé kombináltam őket, ahonnan mai reményeink és csüg— gedéseink megszólalhattak és kifejeződhetett a törekvés, hogy önmagunk és a környező világ urai legyünk - igen, e munka során megértettem, hogyan válhat a díszlettervezés alkotó művészetté, függetlenül attól, hogy én magam képes vagyok-e azzá tenni vagy sem.

112