Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

vel a mai amerikai díszlettervezés antológiájához, és én munkáim közül azokat a díszleteket választanám ki, amelyek drámai-költői szempontból jelentős müvekhez készültek, automatikusan legfonto­sabb díszleteimet soroltam volna fel, még akkor is, ha nem szín­padi, hanem kizárólag esztétikai-grafikai értékeik alapján Ítél­nék meg őket. Ugyanez j a megkülönböztetés akkor is helytálló, ha egyazon dráma különböző díszleteinek relativ értékét vetjük ösz­­sze. A Marco millióiban a legjobb díszletem nem a látványos kí­nai udvar volt és nem is a mohamedán vagy kelet-indiai templom­udvarok, hanem a hercegnő hajójának fedélzete, márpedig ebben a jelenetben csúcsosodnak ki a drámának nem annyira a szatirikus, mint sokkal inkább a költői értékei. És ugyanez vonatkozik az' Erzsébet királynő utolsó képére is; az üres Tower-beli szoba, a­­hol a lemondásban keserűvé és bölccsé edződött szerelmesek a vér­pad árnyékában elbúcsúznak egymástól, sokkal szebb volt, mint a dekorativ trónterem, ahol szópárbajókban mérik össze szellemüket. Ha a tervező együtt bukik meg a költővel - ahogyan én buktam meg O’Neillel a Dinamóban -, sokkal nagyobb alkotói erőről tesz bi­zonyságot, mintha olyan drámaíró társaságában jut sikerre, aki nem több ügyes megfigyelőnél. Soha nem osztoztam.közvetlenebbül a modern szinház izgalmában, kalandos szellemében és erejében,mint amikor O’Meill géniuszának nyomát követtem egy connecticuti fo­lyó partján álló erőműtől a drámáig, amelyet ez az erőmű ihle­tett. Amikor első Ízben elolvastam a szöveget, milyen valószí­nűtlennek tűnt a dinamó dudolása és dünnyögése, milyen kénysze­­edettnek éreztem a törekvést, hogy ebben a gépezetben istent lássunk, akinek parancsait meg lehet fejteni! Ezután felkerestem az erőmüvet. Hallottam a lenti zsilip vizének sustorgását, amint zúgva kiséri a dinamót, amely történetesen percenként épp egy bi­zonyos többszázas fordulatszámmal járt. A gépnek határozottan ze­nei hangzása volt. Észrevettem, hogy a mérőskála nem működik.”Ho­gyan tudja a gépet nyomon követni?" - kérdeztem a felügyelőt."Ó, tudom már a hangjáról..." - felelte. íme itt állt előttem egy mű­szaki ember, aki, a hangszerét hangoló hegedűshöz hasonlóan, ze­nei érzéke segítségével tart uralmában egy gépet, amelynek inga­dozásai matematikai pontosságúnak kell, hogy legyenek. Elhaladtam a transzformátorok mellett, amelyek a folyó lusta áramlását har­110

Next

/
Thumbnails
Contents