Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

elevenebb és erőteljesebb legyen. Ma-azonban minden ilyen várakozás nélkül megyünk a szinházba. .Rómáról csak azt akarjuk meghallanijamit már nem tudtunk meg európai utazásainkból, képekről,regényekből, elbeszélésekből vagy a híradóból. A modern drámaírót semmi sem serkenti, hogy megtetézze mondatait, hisz e mondatok többé már nem kereskedőhajók, amelyek rablott kincsekkel megrakva térnek haza. A Rómáról vagy bármi más tárgyról szóló szónoki tirádák, bármily csiszoltén szövegezettek is, a modern közönség szemében inkább megterhelik a drámát,semhogy felfokoznák hatását.Kern fülelünk már rájuk mohón, mint őseink; inkább unatkozunk és türelmetlenül várjuk, hogy végre "történjék már valami". Nem él bennünk hajlandóság, hogy a színházban a kimondott költői szótol Verjük élménykörünk kibővítését; épp oly kevéssé, mint ahogy a Bibliát sem lapozzuk fel azért, mert igy akarunk megismerkedni az elefánttal vagy mert hajlandók vagyunk beérni az olyan megállapításokkal, miszerint a Behemót úgy mozgatja farkat, mint a cédrus, csontja mint megannyi vasrúd és egy hörpintésre ki tudja inni a Jordán folyót.

Beszédünk kopár tarlóföldjén néhány kis zöld folt még őrzi a költői dikciót. Az isten háta mögötti községek szókincsére gondolok, amelyek elég távoliak maradtak ahhoz, hogy elkerüljék a nyomtatott szó terjesztette műveltséget. Az ő beszélgetésük még mindig primitiv naivitással alkalmazza a költői képeket és a drámaírónak, ha reprodukálni kivánja, alkalmat kinál rá, hogy költői drámákat Írjon, anélkül, hogy a tudatos és szándékolt költőiség gyanújába esnék s igy elidegenitené mai nézőit. Gyakran születik költő épp az effajta szókinccsel való találkozásból. Yeats mesélte el, hogyan találkozott a Párizsban mostoha körülmények között tengődő Syngegel és hogyan beszélte rá az Aran-szigetek meglátogatására; Synge itt lelt rá a drámáiban majdan alkalmazott beszédmódra és ezek a drámák vivták ki számára a költŐ-drámairó hírnevét. Nyugati határaink lakóinak vagy délvidéki négereinknek nyelve időnként hasonlóan értékes forrásnak bizonyult az amerikai dráma számára. De a cowboyok és négerek eleven ritmusú zsargonját sikerrel csak népi és táj-jellegű témákra lehet alkalmazni, ezek pedig nem olyan széles körűek, hogy az amerikai elet egész skálájának feldolgozásához alapot adjanak. Az elhagyott rabszolgakunyhókban vagy a ma103