Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

már eljátszotta, Shaw-hoz Írott levelében bevallotta, hogy Marchbanks problémájával a próbákon képtelen volt megbirkózni; és noha felajánlották neki a Caesar és Cleopatra Caesarját, visszautasította a szerepet. A szerepben természetesen nem volt semmi, ami Mansfield, a szinész technikai képességeit meghaladta volna. A dráma és annak gondolatai ejtették zavarba; nem értette őket elég világosan ahhoz, hogy sikeres alakítást nyújthasson.

Mansfieldhez hasonlóan a színészt általában meghökkentette és meghaladta a modern dráma anyaga. Ezért is áldozott le a napja a szinész-managernek, a sztárnak, a színházi szólistának. Az uralkodó szerepet betöltő színészt minden európai országban kiszorította az az uralkodó szerepet betöltő rendező: Antoine, Keinhardt, Jessner Fehling, Granville-Barker, Copeau, Sztanyiszlavszkij, Tajrov, Mejerhold. A szinész ma a rendezőtől függ; az uralkodik rajta. A modern drámát nemcsak eljátsszák, hanem színre viszik. A játék módját a rendező határozza meg és számára a drámai anyag értelmezéséhez és a közönség érzelmeinek felkeltéséhez a tervező - akár festő legyen, akár építész - csaknem olyan lényeges, mint maga a szinész. A díszletek nem azért tettek szert uj jelentőségre, mert uj szinpadépítési, -festési és -világítási módozatokat fedeztek fel. A színpadkép azért kapott uj értéket, mert hozzájárulhat a drámairó és a közönség közötti szellemi szakadék áthidalásához. A díszlettervezésnek, mint a színházművészet fontos tényezőjének újjászületése pontosan egybeesik a rendezőnek, mint a modern színpad szükséges és uralkodó alakjának feltűnésével.

Ezek a rendezők .ismerték fel, hogy a díszlet szerepét statikus és közömbös háttérből át kell változtatni a dráma megjelenítésének dinamikus elemévé. Kendezéseik története egyben a modern díszlet valamennyi fázisának története is. Ám ha a megujhodott díszlettervezés félszáz évének képeit festészeti értelemben tárgyaljuk és vetjük össze, mintha falra készült képekről volna szó, akkor éppen azt a lényegbeli tulajdonságukat tévesztjük szem elől, amely művészetüket újszerűvé teszi. Mert a modern díszlet, még a szó mesterségbeli értelmében is, csak akkor kaphat uj értelmet,haközremüködik a nagy feladatban: elfogadtatni a drámairó fantáziájá-94