Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
nak termékét egy meghatározott közönséggel, meghatározott társadalmi és politikai körülmények között. A diszlet csak egy átfogó folyamat részeként adhat uj életet a színháznak. Sztanyiszlavszkij és Myemirovics-Dancsenko szemében az aprólékos realizmus módszere szent volt, mint a törvény, es olyan végérvényes, amilyen csak az igazi színházművészet lehet. A Kék madár rendezésében a fantasztikus diszlettervezés és mindenfajta illuzionista fogás mestereinek bizonyultak; egy adott pillanatban például két színész arany buborékká változott és úgy táncolt a sötétben. De a realizmus elsősorban azért vált módszerükké, mert az egyetlen jelentős drámairó, akit a Moszkvai Művész Színház felfedezett, Csehov volt. A társulat sikere nagy mércékben Csehov drámaírói karrierjén nyugodott, olyannyira, hogy a szinnáz emblémája a sirály lett. Sztanyiszlavszkij, teljes joggal, úgy érezte, hogy Csehovnál meglelte az orosz jellem mélységes intuíción alapuló ismeretét, az orosz lelket kisérő tipikus álmokat és dilemmákat. Ám az orosz közönség Csehov mély felismeréseit kezdetben nem találta sem hihetőnek, sem meggyőzőnek. .Eleinte nem volt hajlandó rá,hogy jelentékenynek vagy tipikusnak ismerje el ezeket a tenetetlen értelmiségieket, mint ahogy tagadta azt is, hogy elliptikus,esetleges, látszólag sehová nem vezető párbeszédeik drámai erővel rendelkeznének. A Moszkvai Művész Szinház minden erőfeszítése arra irányult, bogy olyan szinházi módszert dolgozzon ki, amelynek révén ezek a tehetetlen nemesemberek koruk elfogadott jelképeivé válnak és minden dráma valójában azt sugározza: "Ezek vagytok ti, ez az igazi Oroszország. Sunyik vagyunk, nem többek. És legjobb esetben sem megyünk ennél többre." És a realista háttér,jelmez és maszk valószerüsége és aprólékossága csak része volt a két rendező törekvésének, hogy Csehov alakjai és témái beilleszkedjenek az orosz élet felismerhető és összetéveszthetetlen menetébe. Az 1917-es forradalom után, amikor ezeket a politikailag tehetetlen értelmiségieket mint osztályt elsöpörték és helyükbe a harcos, uralkodó proletariátus került, Sztanyiszlavszkij : realizmusa azonnal "klasszikusnak" és ódivatúnak tetszett. A Moszkvai Művész Szinház ma az első számú Akadémiai Szinház. Az uj közönség úgy érzi, hogy az igazán tartalmas formát, a színpadkép végérvényes ti-95
