Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
Cleonatrában azzal modernizálta a krónikás szinmüvet, hogy a legnagyobb római hóditót épp oly köznapi nyelven beszéltette, mint egy modern miniszterelnököt, aki az újságban nyilatkozik, Cleopátráját pedig olyannak ábrázolta, akár egy felvágott nyelvű mai első bálozó lányt. Valójában a dráma azért volt modern, mert Shaw, Julius Caesar egyik kalandját felidézve, sikeresen fejezte ki azt a modern szkepszist, amellyel a hódítások értékét és a hagyományos imperialista módszereket szemléljük; Caesarja pedig a mi koncepciónk értelmében volt nagy ember és nem aszerint, ahogyan Kómában a bölcs hóditót és államférfit elképzelhették. A Hősök ma is modernnek látszik, mert egy naiv őrnagyot tesz nevetség tárcává, aki szó szerint értelmezi a háborús hősiességet. Noha a legszebb tennysoni modorban, bátran ront a halál torkába, legnagyobb gyönyörűségünkre mégis legyőzi egy cinikus, szkeptikus zsoldos, aki átlát a modern hadviselés technikáján, a vereség első jelére kereket old és töltények helyett csokoládébonbont hord magánál. Színpadi hőseink ritkán hősök a szó elfogadott értelmében; sokkal gyakrabban az ördög cimborái. És számos gazemberünknek megalkuvást nem tűrő idealista a modellje; ilyen például Werle, aki ragaszkodik a teljes igazsághoz és ezzel öngyilkosságba kerget egy gyermeket vagy Alvingné, aki oly hiven kitart házassági esküje mellett, hogy fiát a vérbaj tébolyára Ítéli. Mint közönség, azért járunk szinházba, hogy oktassanak, és ha lehet, megtérítsenek. Szivünk mélyén arra a tudásra áhítozunk, amelyet vékonyka, rendszertelen oktatásunk során nem kaptunk megjárná a táplálékra, amelyet heterogén kultúránk megtagad tőlünk. Azt reméltük, hogy az egyetemek melegházaiban majd kicsíráztatjuk a tudás magvait és aztán a közoktatás kerthálózata révén szétosztjuk a gyümölcsöket, mint ahogy a csemetekertész üveg alatt növényeket termeszt, majd leszedi és szétülteti őket, hogy mindenütt megteremhessenek. A magvak azonban kigyótojásnak bizonyultaküdra dúl közöttünk, amely rajongva imád minden multat, száz ellentmondó mércét állit az emberi tapasztalat elé és minden elképzelhető jövőt kész megjósolni. A "nyugtalanság" állapotában élünk, amint arról regényíróink is számot adnak; és ahogy azt szülok,tanárok és lelkészek állandóan panaszolják, nem ismerünk el semmiféle irányitó tekintélyt. Életünkre az elfogadott magatartásbeli 9í
