Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
Ill, fejezet SZUTÉS7EK A SZÓSZEKEíI 1. A tündérmesék évszázada Újabb időkben nem egyszer úgy próbálták megmenteni a színházat, hogy támadták a realizmust. E kísérletek azonban oly távol álltak korunk - vagy bármely más kor - szinházi üzemének valóságától, hogy csak úgy maradhattak fenn, ha a kényelmesen távoli jövőben rendeztek meg valamiféle apokalipszist. Az a hajlam, hogy a művészetet "mozgalmakra" tagolva tárgyaljuk és az irodalomtörténetet "iskolák" sorozataként címkézzük fel, tantermi szokás; középiskolai tanárok ápolják, hogy megkönnyítsék az éretlen szellemek kipallérozásának bonyodalmait. Ily módon meg tudják teremteni a rend illúzióját, s módszerük hasonlit a perspektívárajzolás egyes szándékos torzításaihoz, amelyek önkényes látóhatárt és fiktiv távlatpontot állítanak fel. Persze kényelmes dolog a XIX. századot mint a realizmus korát öszszefoglalni és ennek során rámutatni Ibsen Hedda Gabler, Becque .Hollók, Strindberg Julia kisasszony, Hauptmann lakácsok,Csehov Cseresnyésként és Gorkij Éjjeli menedékhely cimü drámáira. Könnyű dolog megfeledkezni róla, hogy ebben a korban születtek az olyan müvek is, mint Wagner Kibelung-tetralógiája, Maeterlinck Pelleas és Mélisande-ja és Tintagiles halála cimü drámája, Andrejev Éhséj király és Az ember élete cimü allegóriái, Bostand két romantikus tragédiája, a Cyrano de Bergerac és a Sasfiók vagy D’Annunzio romantikus legendái, a Paolo és Francesca és a Jorio lánya, amelyek a maguk korában irodalmi szenzációk vagy népszerű tömegsikerek voltak; e csoporthoz tartozik továbbá Synge két müve, a Well of the Saints /Szentek kútja/ és a Biders to the Sea /A tenger lovasai/ , valamint az a kelta reneszánsz, amelyet Teats idézett meg a 70
