Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
az olyan vígjátékokat, mint amilyeneket Bernard Shaw irt és amelyek papi dolgozószobákban, festőmütermekben, üdvhadseregbeli barakkokban és orvosi rendelőkben játszódnak, épp oly izgalmasnak találják, mint találták hajdan Molière müveit, amelyek szinhelye a mizantróp vagy a márkik szalonja volt - nos, addig a tervező kénytelen lesz kisebb vagy nagyobb mértékben olyan szobákat utánozni, amilyenekben ténylegesen lakunk. És e szobák akkor is valóságosnak tetszenek majd, ha vászonból épültek, nem pedig téglából és vakolatból. Ameddig a drámairó érdeklődést kelthet nézőiben Caesar egyiptomi kalandjának vagy Don Juan spanyolországi csinytevéseinek színpadi ábrázolásával, addig a színpadi díszlet helyet kell adjon egy hordozható szfinksznek vagy a komtur szobrának; és ezeket a közönség valóságosnak fogadja majd el, noha egyikük sem készült kőből. És egyiket sem érezné valóságosabbnak, ha kőből készült volna. Ahogyan egy filozófus megjegyezte: az eredetnek semmi köze az értékhez. Minden szinpadi fonna értékét nem eredete szabja meg, hanem felhasználási módja; nem sajátos jellege vagy anyaga, hanem az a tartalom, amelyet az előadás során kifejez. Ha a modern festészet plaszticitását jellemezzük,sűrűn használjuk a ’’tartalmas forma" meghatározást. A díszlettervezés birodalmában bármilyen forma tartalmas lehet. A szépség mindenkor a tárgy kifejező erejéből és közvetlen 'hatásosságából fakad. Egy meghatározott cél szempontjából a legközelebbi vaskereskedésből származó konyhaszék, a rongyszedő zsákjából kiemelt rongydarab, a lángoló tűz vagy a csordogáló viz éppoly egyértelműen kifejező és éppoly művészi lehet, mint a mértani formák, a villanyáram keltette illúziók vagy a szimbolikus egyenruhák. Nem érdekes, hogy valamely dráma előadásához éppen hányféle művészet fog össze. A tervező, a többi művészhez hasonlóan, ám törekedjék átfogó stilusegységre. De ugyanakkor legyen tisztában vele, hogy színházi tanoncéveit csak akkor kezdheti meg, ha nagy Ívben elkerüli az esztétikai prüdéria balga kisértését. A drámairó alkotó művész is és célja az, hogy meggyőzze közönségét a látottak és hallottak igazságéról - akár a szomszéd utcában élő, jól ismert típusok jelenítik meg meséjét, akár az i. e. 300-ból származó történelmi személyiségek, akár kétezer év előtti 53
