Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

statisztái a széksorok közti folyosókon végigszáguldva, pajzsukkal a fülünket súrolták. A "groundlingok", akiknek demonstrációi Shakespeare-t annyira ingerelték, a földszinten ültek - a mi jelenlegi zenekari üléseinken. De a londoni nézők ma a karzatról is ugyanilyen szívből jövően fütyülnek ki adott esetben egy darabot. Játsszunk el egy melodrámát a helyi nagyoperában vagy a rendelkezésre álló legnagyobb színházban és azt tapasztaljuk majd: az olyan sorokat, mint "inkább a halál, semmint a gyalázat", avagy "a rongy is királyi bibor, ha az erény viseli", elsőnek azok a nézők tapsolják meg, akik a legkönnyebben azonosítják magukat az efféle fenkölt érzésekkel, még ha a tető alatt szoronganak is.

á színházi előadás realitásának semmi belső összefüggése a produkció realizmusával, a való élet fényeinek utánzásában vagy tikrözésében tanusitott hűség fokával. Minden szindarab abban a mértékben válik valóságossá, ahogyan a közönség a benne ábrázolt életsorsokkal és tettekkel azonosulni tud. A szinpadi eseményeket azért érezzük valóságosnak, mert elfogadjuk igazságukat, még akkor is, ha a feltételezés szerint a mennyben vagy a pokolban játszódnak. És minden drámai mese elveszti realitását, abban a pillanatban, amikor nem tud meggyőzni róla, hogy igazul ábrázolja az emberi természetet és az emberi indítékokat - játszódjék bár egy bérkaszárnya konyhájának leghívebb reprodukciójában. Bármily bőségesen adagolja is valamely dráma a természet utánzását, hiába csorog igazi viz a konyhai mosogató csapjából és hiába sipol a tűzhelyen a gáz - ha úgy véljük, hogy maga a mü nem felel meg a "valódi életről" alkotott elképzelésünknek, mindettől -nem fogadjuk el az élet utánzásának. Ha egyszer a darabot elfogadjukés azt mondjuk magunkban: "Igen, igy szoktak a dolgok történni - ez a valóság — ez igaz", akkor a naturalista részletek erősítik meggyőződésünket. De ez a meggyőződés sem ki nem alakulhat, sem össze nem omolhat azért, mert a csapok, komoly művészi önfegyelmet tanusitva, nem folyatnak vizet, a kályha pedig, a művészet törvényeinek alapos ismeretében, hideg marad és a színészek nem készíthetik el rajta szalonnáé rántottájukat.

49