Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

ősbemutatónak volt nem pusztán díszlet- és jelmez­­tervezője, hanem valóságos társalkotója és neve összeforrott a jelentős haladó európai drámaírók, elsősorban Shaw s mellette Sapek, Toller, Kaiser, Tretyakov stb. amerikai bemutatkczasavel is. Szá­munkra egyébként külön érdekességet jelent,hogy or­szágos rangot 1521-ben Molnár Liliomának díszlete hozott szamára. 19-5 uter mar kevesebbet tervezett; ebben a korszakban legfontosabb munkája Wagner Ki­­belung-tetralógiájának színpadi megoldása voit,a­­mellyel 15é9-ben bizta meg a Metropolitan Opera. Simonson tervezői stílusa nem határozható meg e­­gyetien jelzővel. Művészi egyéniségét épp a sokol­dalúság jellemezte; gazdag fantáziája és rendkívü­li fogékonysága révén kristályosán világos szinté­zisbe tudta foglalni s iegkülcnfelebb hatásokat és minaig a rá bízott - jellegükben igen változatos - darabok szelleminek megfelelően kereste a színpadi megoldást. Színpadképéi kozott épp úgy találnátok stilizáltak, mint szigorúan realisztikusak, festé­szeti-képi jellegűek épp úgy, mint épitészeti-plass­­tikai ihletésüek; skálája a Liliom színes realiz­musától Toiler Az ember és a tömegek című müve szi­gorú, három dimenziós geometriai színpadon, az O^Jeül­­féle Marco milliói dekorativ egzotizmusan vagy Rice Számológépének expresszionizmusán át O’Neill Dinamójának vagy Tretyakov Üvölts, Kína! cimü drá­májának monumentális konstruktivizmusáig terjed.ü­­gyanakkor mégsem tekinthető eklektikus művésznek; minden alkotását eredeti, merész láoasmód, a ira­ma mondanivalójának és stilusviláganak kongeniélis, mégis önálló, értelmezése sugallta. Díszleteinek változatos megoldásai voltaképpen mindig határo­zott, tudatos színházi programjából sarjadtak,ame­lyet elméletben és gyakorlatban egyforma következ­­zetess-ggel képviselő: klasszikus és modern, hazai és külföldi drámákban egyaránt a kortársi élet va-

Next

/
Thumbnails
Contents