Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

ősbemutatónak volt nem pusztán díszlet- és jelmeztervezője, hanem valóságos társalkotója és neve összeforrott a jelentős haladó európai drámaírók, elsősorban Shaw s mellette Sapek, Toller, Kaiser, Tretyakov stb. amerikai bemutatkczasavel is. Számunkra egyébként külön érdekességet jelent,hogy országos rangot 1521-ben Molnár Liliomának díszlete hozott szamára. 19-5 uter mar kevesebbet tervezett; ebben a korszakban legfontosabb munkája Wagner Kibelung-tetralógiájának színpadi megoldása voit,amellyel 15é9-ben bizta meg a Metropolitan Opera.

Simonson tervezői stílusa nem határozható meg egyetien jelzővel. Művészi egyéniségét épp a sokoldalúság jellemezte; gazdag fantáziája és rendkívüli fogékonysága révén kristályosán világos szintézisbe tudta foglalni s iegkülcnfelebb hatásokat és minaig a rá bízott - jellegükben igen változatos - darabok szelleminek megfelelően kereste a színpadi megoldást. Színpadképéi kozott épp úgy találnátok stilizáltak, mint szigorúan realisztikusak, festészeti-képi jellegűek épp úgy, mint épitészeti-plasstikai ihletésüek; skálája a Liliom színes realizmusától Toiler Az ember és a tömegek című müve szigorú, három dimenziós geometriai színpadon, az O^Jeülféle Marco milliói dekorativ egzotizmusan vagy Rice Számológépének expresszionizmusán át O’Neill Dinamójának vagy Tretyakov Üvölts, Kína! cimü drámájának monumentális konstruktivizmusáig terjed.ügyanakkor mégsem tekinthető eklektikus művésznek; minden alkotását eredeti, merész láoasmód, a irama mondanivalójának és stilusviláganak kongeniélis, mégis önálló, értelmezése sugallta. Díszleteinek változatos megoldásai voltaképpen mindig határozott, tudatos színházi programjából sarjadtak,amelyet elméletben és gyakorlatban egyforma következzetess-ggel képviselő: klasszikus és modern, hazai és külföldi drámákban egyaránt a kortársi élet va-