Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
tó taps. Az első tapsra verődő tenyér, az első kipukkadó nevetés azonnal ötszáz továbbit lobbant fel, mint ahogy egy felszökkenő kis láng indit ja el a robbanást. A közönség indulatainak robbanóereje, akár a töltényben rejlő lőporé, nagy mértékben függ a nézőtér telítettségétől. Ez a szükséges tömörség pedig a szinház formájától függetlenül jöhet és jött is létre, zárt ajtók mögött és szabadtéren, arénákban, piactereken, kakasviadalokon és királyi operákban. És mindenütt ott a díszítés is, a pompa, az ünnephez illő ragyogás, amely kiragadhat mindennapi életünk kerékvágásából és elválaszthatatlan a látványosságtól, a derűt ébresztő aranyozás és csillogás - ha nem a színpadon, úgy a nézőtéren, ha nem a díszletben, akkor a színészek öltözékében. A görög tragédia állítólagos komor és egyszerű rítusa megkövetelte, hogy az évi drámai fesztiválokon az állam leggazdagabb polgárait vezényelje ki khorégosznak. "A kórus öltözéke - mondja Haigh - gyakran... pompázatos volt. A vígjátéki költő... emlitést tesz egy khorégoszról, aki tönkrement abba, hogy kórusát aranyba öltöztette. Démoszthenész a maga férfi kórusát arany koronákkal látta el." Lüsziasz egyik beszédének vádlottja elmondja, hogy egy tragédia kórusa harminc minájába került, amely összeg, a gprög szinház e szaktekintélyének becslése szerint, 2 500 dollárral egyenértékű. Haigh hozzáteszi: "Nikiász állítólag javarészt kórusai pompájának köszönhette hatalmát; ezekre több pénzt költött, mint bármelyik elődje vagy kortársa... Ezért könnyű belátni, hogy Démoszthenész nem túlozhatott nagyot, mikor elpanaszolta: az athéniek többet költenek fesztiváljaikra, mint'amennyit valaha • is keltettek egy tengeri expedicióra". Egy másodrangu klasszikus tragédiát is - akár manapság számos másodrendű modern drámát fényűző kiállítással sikerre lehetett vinni. És nem kétséges, hogy egy díjnyertes athéni dráma bemutatójának másnapján a véleményeket gyakran a mi szóhasználatunk értelmében summázták:a darab gyenge volt, de a díszletek és jelmezek megmentették az előadást. A középkori .misztériumjáték piactéri diszlete, az idő távlatából visszatekintve, nyersnek és kezdetlegesnek tetszhet. Ám egyMonsban, 1501-ben bemutatott misztériumjáték kiállításának teljes 34
