Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
Gablerének valamelyik előadáséira... Kezdődik a játék... Nincs itt semmiféle ünnepélyes nyilvános szertartás, semmilyen prózai opera, csak egyfajta árulás. Mind hallgatózók vagyunk, akik belesünk egy kulcslyukon és más emberek dolgával törődünk." E szavak a kor uralkodó tanát variálták, amelyet akkoriban Kenneth Macgowan fogalmazott meg: a proszcénium semmi más, mint felnagyított kukucskáló lyuk, a hagyományos színház pedig kukucskálóé panoráma. "A realizmus, hacsak nem valami egészen rendkívüli értelemben vesszük, béklyó a művészeten." "Volt már Ibsenünk, Strindbergünk és voltak kisebb embereink, akiket kisebb sorsok foglalkoztattak. Nem hihetek egyebet, csak hogy valamennyiüket meggörnyesztette a XE. századi iparosítás mindent eltipró nyomása... Nem állithatok mást: az uj szinpadmüvészet, ha korábban érkezik, bizonnyal segitett volna felszabadítani őket, mint ahogy nagy szerepet játszik majd eljövendő drámaíróink felszabadításában." Az elnyomó igát, amelyet az iparosítás a színházra kényszeritett, a szinpadnyilás merev képkerete testesítette meg."Nem neház a proszcéniumkeretben felfedezni az okát a realista színház terméketlenségének. Azok a rendezők és színészek, akik ezt megérezték, olyan színházat próbáltak találni, amely közelebb áll Aiszkhülosz és Shakespeare férfias erejéhez." Sheldon Cheney kénytelen volt elismerni: "Bármennyire élvezzük is Ibsent és Shaw-t, sokat tettek azért, hogy elpusztítsák azt a színházat, amelyben szabadon virulhatott Euripidész, Shakespeare és Sheridan - vagy Scaramouche és Grimaldi." Az uj szinpadmüvészet apostolai mint drámakritikusok elsőnek fedezték fel, hogy a szinházépitészet el— satnyitotta azt a drámairól géniuszt, amellyel Shaw, Schnitzler, Becque, Gorkij vagy Csehov eredetileg rendelkezett. $. A zarándok útja A XIX. század elején minden olyan kritikus számára, aki hitte, hogy a képzőművészet jövője múltjának feltámasztásától függ, kötelező volt, hogy európai körutazása során felkeresse valamelyik félig feltárt pogány templomot. Hasonlóképpen indultak európai zarándokúira a XX. század elején az uj szinpadmüvészet értelmezői,hogy felfedezzék az uj színház elképzelhető színhelyeit; azét a szin-