Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

házét, amely majd feltámasztja Aiszkhülosz, Szophoklész, Shakespeare, Sheridan és Scaramouche egyesitett erejét. Macgowan Continental Stage craftja /Európai szinpadmüvészet/ tipikus példája e kutatásoknak: a modern diszletmüvészet valamennyi autentikus kézikönyvéhez hasonlóan történelemnek indul és a szárnyaló prófécia rohamaival végződik. Mikor leirja a nem realisztikus előadásmód terén folytatott európai kísérleteket, valójában zarándokutról ad számot, mert Macgowan zarándok módján utazott, abban a szilárd hitben, hogy immár közel a szabadulás, és valahányszor egy előadás megkezdődik, könnyen lehet, hogy a szinház megváltója éppen ma lép elő. Vajon Jacques Copeau lesz-e az, aki a Théâtre du Vieux-Colombier-ban Shakespeare-t, Mérimée-t és Vildracot szigorúan csupasz dobogón mutatta be, egy nyitott csarnok végében? Vagy Berlinből jön a szabadulás, ahol két rendező, Leopold Jessner és Jürgen Fehling hasonlóképp meztelenitette le a maga szinpadát és színészeinek talapzat gyanánt egyetlen lépcsőt vagy emelvényt adott? "Mindketten kivetették hajójukból az aktualitás legkisebb foszlányát is, amely útját állná a belső érzelmi igazságnak." A színészeket úgy állitják be, mint "egy absztrakt színpad színészeit, és a nézőre csupán úgy hatnak, mint eleven, intim jelenlévők." Eeinhardt kísérlete, hogy egy régi cirkuszt átalakítva megteremtse az "ötezrek Színházát", ahol a színészek a színpadról szabadon rajzhattak ki a nézőtérre, ekkorra már elismerten kudarcnak bizonyult. De mégis megvolt a maga jelentősége, mert mintegy felvázolta, "hogyan jöhet előre a szinész az előszínpad széléig és ott hogyan állhat meg magányosan, mint bátor kis figura a nagy, sötét térben. Ilyesmit az ember a képkeret pajtáskodó ölelésében soha nem érezhet." Ennyiben Macgowan, hasonlóan a legtöbb amerikai kritikushoz, Craig tanításait igazolta. A szinház akkor menekül meg, ha a diszletet megfelelően elvonttá alakitja és az elszigetelt színészre kellő fényt összpontosit. De mikor Macgowan eljutott Bécsbe, a következő képeslapot kaptam: "Végre megvan... Ez Copeau mennybemenetele."

A menny e pillanatban a régi Hofburg Eedoutensaalja volt. Mária Terézia XVIII. századi báltermének végén ott állt egy színpad - mindössze egy dobogó, a csarnok egyik bejáratának erkélye alatt;

29