Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
Tartalom
vánvaló álságát elfogadta. A divatot Bichelieu indította el, aki 1641-ben saját palotájában felépítette korának első modern színházát, elvetette az Hotel de Bourgogne-ban használt szimultán diszletet, és a Ciddel versenyezve, saját drámáját, a Mirane-ot valódi perspektívában festett díszletek között játszatta el. Ezt a színházat, mely később Palais Royal néven vált ismeretessé, 1647-ben Mazarin bíboros állítólag fél millió lira vagy két és fél millió arany frank költséggel bővíttette ki és alakíttatta át. E célból meghívta Torelli olasz mechanikust, eljátszatta Orpheusz és Euridike házasságát, csodálatos díszlet-változásokkal,majd Corneille Andromédáját. "Túlszárnyalták a görögöket és rómaiakat — ujjongta a Mercure -, és az egyiptomi papok csodáit sem lehet összehasonlítani Corneille díszleteinek nagyszerűségével." Divatőrületté váltak a "pièces à machines"-ok, az olyan darabok,amelyek a színházi gépészet minden lehetőségklek kiaknázására Íródtak. A király bátorította Mazarint, hogy múlja felül korábbi előadásainak látványosságát, úgyhogy az menesztette Torellit és helyette egy másik olasz technikust hívott meg, Vigaranitjez 1662- re olyan királyi színházat hozott létre, mely úgy meg volt tömve színpadi gépekkel, hogy a "gépek terme" néven vált ismertté. Ezt a Salle des Machines-t egy operával, az Ercole Amantéval nyitották meg. "Legkiemelkedőbb vonása... Carlo Yigarani nagy gepe volt, mely Herkules és a Szépség apoteózisát mutatta be és felszállásukat az isteni régiókba. Ez az óriási mozgó emelvény hatvan láb hosszú és negyven láb széles volt, és a hatalmas közönség meglepetésére a királyi ház valamennyi tagját, nem kevesebb ■mint száz személyt könnyedén a magasba röpített." "Az ötödik jelenet, egy kitünően megtervezett Inferno hosszú ideig kisértette a nagy uralkodó képzeletét, s hogy megszabaduljon a rögeszmétől, Őfelsége végül utasította Moliere-t, hogy Írja meg a Psychét ez alkalmatosság további kihasználáséra." Molière készséggel beleegyezett, elfogadta Quinault-t és Corneille-t társszerzőkként és a verses szöveg legnagyobb részét rájuk hagyta. Erre a tényre a nyomtatott szöveg előszava fel is hivja az olvasó figyelmét, de egyben emlékezteti: 170
