Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

Tartalom

vidée mindent, ami szükséges, hogy a szem meglássa, amit a fülnek hallania kell."

Az utolsó két mondat összefoglalja azt a célt, mely a diszletmüvészet fejlődését Athéntől máig meghatározta. Minden szinpad felhasználta a rendelkezésére álló mechanikai leleményeket, hogy a közönség a cselekmény valamennyi színhelyét láthassa. Mint a díszlettervező problémáinak valamennyi későbbi elemzője, Gluck, az Alcesvlshez irt előszavában Voltaire szavainak parafrázisát adja:

"A díszlettervezőnek kifogástalan Ízléssel kell rendelkeznie és minden diszletváltoztatásnál bizonyosnak kell lennie a költő szándéka felől. S mig minden mást, a jelmezeket is beleértve, észben tart, mindent úgy kell elrendeznie, hogy a szem már a kiindulásnál kész legyen arra, amit a fül hallani fog.”

4. Molière behódolása

Ea Molière egyszeriben véget vet a két évszázada tartó népi és hivatalos támogatásnak, amelyet mindenfajta díszlettervezés élvezett, és ha a puszta és leegyszerűsített szinpad "férfias erejét" iktatja törvénybe, monumentális reformot hajtott volna végre. A helyzet azonban az, hogy nem tett ilyen jellegű kísérletet. A reformok, melyek figyelmét lekötötték, a színjátszás finomságával voltak kapcsolatosak, szembsn Montfleury és a királyi tragikusok deklamálásával. Kritikájával nem a díszletek tulméretezettségét támadta, hanem az álszentek, orvosok, csillag jósok »képzelt betegek és irodalmi sznobok nagyképűségét csipkedte. Harciasságáén; nem egyszer kockáztatott bukást és kegyvesztettséget. Életében csak a király támogatása óvta meg az egyházi cenzúrától, és végül csak az uralkodó személyes közbenjárása eszközölt ki számára titkos egyházi temetést, és porladó tetemének egy darabka szentelt földet. Nem volt olyan álság egyetlen társadalmi osztályban sem, mely kikerülhette volna sebző gúnyát! ám az ekkor divatos festett díszlet és bonyolult színházi gépezetek lyil-169