Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

Tartalom

Ill, fejezet

A díszlet moliebe szdtházábab

1. A pompas szinpad

A festői készség fejlődése, amelyet a reneszánsz egész Európában elterjesztett, megőrizte és tovább fejlesztette a vallásos színház már amúgy is kidolgozott látványosságait, amelyeknek tipikus példája a mons-i előadás. A mirákulumok szimultán díszletei átkerültek a francia világi szinjátszásba, ahol egészen addig használatban voltak, mig az olasz mechanikusok, akiket Mazarin és 217. Lajos hozott be az országba, meg nem honosították a diszletváltozás technikáját. Ránkmaradtak két francia rendező, Laurent és Mahelot jegyzetei; ők irányították az újjá épitett, de szegényes Hotel de Bourgogne előadásait, köztük néhány Moliere-darabét is. I- rásaik arról tanúskodnak, hogy a látványosság iránti szenvedély sem a drámaírókban, sem közönségükben nem csökkent. A kézirathoz csatolt számos munkavázlat bizonyltja, hogy az alábbihoz hasonló szinpadi utasítások is megvalósításra kerültek:

"A színpad közepén rendkívül pompás templom áll, mely az ötödik felvonásban kerül felhasználásra; olyan szép, amilyen csak lehet; borostyán, csillogó arany és oszlopsor disziti, valamint Diana képe az oltár közepén és két kandeláber gyertyákkal. A szinpad egyik oldalán kerek toronyban kerek börtön van; a rács legyen elég nagy és alacsony, hogy a rabokat látni lehessen. A börtön mellett tágas kert van, melyet oszlopok, virágok és lugasok diszitenek. A szinpad másik oldalán nagy hegynek kell lennie; ezen a hegyen egy sir van, egy oszlop és egy oltár, melyet fák és sziklák árnyékolnak, ahol is a fent említett sziklát a közönség szeme láttára meg lehet maszni. A szikla mellett barlang, tenger és kis csónak.

160