Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

szép színpadkép nem újdonság a színházban, a modern díszletet csak egy valami teheti jelentőssé: ha kapcsolatba tudjuk állítani saját korunk szükségleteivel. Megkísérlem megmutatni, melyek ezek a szükségletek, és kielégítésük révén hogyan válhat a tervező - úgy is, mint a dráma egyik közvetítője - színházunk hasznos munkásává.

Mint közvetítőt, mindig köti a megadott téma. Kém független alkotó, mint az állványa előtt dolgozó festő. A tervező kijelölt tárgyat kap. Ha beteljesülnek a nagyszabású jövendőjéről szóló mai próféciák, meglehet, hogy a drámaírók a tervező titkárai lesznek, akik az ő esztétikai céljaihoz iaomitják szövegkönyveiket. A legjobb tervezők, úgy lehet, akkorra majd olyan hírneves művészek lesznek, hogy külön színházat bérelnek díszleteik kiállítására ; és a jövő szinikrltikái talán valahogy igy hangzanak majd:

"Az uj, szuperképernyős televízió tulajdonosai tegnap izgalmas estét töltöttek Owen Caig legfrissebb munkái előtt. A mester egyre biztosabban kezeli a hegyi tájak atmoszferikus valőrjeit és ezzel máris a moaern dráma élharcosai sorába emelkedett. Kristályos tisztasággal jeleníti meg a három dimenziós teret és művészete emlékeztet Leonardo da Vinci néhány táji hátterére; gondolunk például a Mona Lisa és a Madonna Szent Jánossal cimü alkotásokra. A dráma az Apenninektöl az Andokig iveit és igy nagyszerű teret biztosított Mr. Caig drámái csúcspontjai számára. A színészek, akikre a fenséges színházi kompozíció szerkezeti egyensúlya végett szükség volt, illendően a háttérben maradtak, soha nem hívták fel magukra erőszakosan a figyelmet és semmiképp nem háborították a dráma mondanivalójának érvényesülését."

Vagy talán igy:

"Lankadatlanul tart az Bonok és ionok cimü tömegdráma sikersorozata a Városi Arénában. A befejező liturgia után 842 néző jelentette be megtérését és a kórus, valamint a teljes szereplő-