Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

gárda Jelenlétében azonnal fel is szentelték őket az uj hitre."

Pillanatnyilag azonban a tervező megmarad annak, ami mindig is volt! a dráma egyik tolmácsolójának. Mint ilyennek, általában négy hét leforgása alatt fel kell építenie egy házat vagy egy palotát, fel kell öltöztetnie néhány herceget vagy koldust, a színpadra kell szállítania az öt kontinens valamelyik szögletét vagy a lehetséges Árkádiák valamelyikét, elő kell teremtenie mindazokat a tárgyakat,amelyeket a színészek érintenek, használnak vagy forgatnak, trónustól konyhaszékig, halott sirálytól a szfinkszig, és festékből, ragasztóból, vászonból, tüllből, fából és kartonpapirból világot kell teremtenie - világot, amely eléggé valóságos ahhoz, hogy emberi lények konfliktusait befogadja. Milyen is a szinházi előadás valósága? Milyen mértékben Járulhat hozzá a tervező e valóság megszületéséhez? Pontosan, mivel gazdagíthatja egy mai vagy klasszikus dráma előadásának értékét? Mi a szerepe a modern színházban és közreműködése mennyire nélkülözhetetlen? Miben különbözik mai Jelentősége attól a szereptől, amelyet a színház úgynevezett nagy korszakaiban betöltött? Az-e a feladata, hogy visszahódítsa a stilus állítólag elveszett tisztaságát, vagy olyan hagyományt ápol-e, amely esztétikai szempontból' nem kevésbé helytálló minden régebbi hagyománynál? Hogyan lesz a képekből diszlet? Mennyit kölcsönöz a tervező .a keretbe foglalt képektől, amelyek festőművészet! alkotásként ismeretesek? És e munka során miféle uj értékeket teremt?

A tervező munkamódszerét javarészt az határozza meg, hogy meggyőződése szerint hová tartozik ő maga és miért van rá szükség a modern szinpadon. Mielőtt a mai diszletekről Ítéletet mondhatnánk, először kritikusan kell elemezni a tervező viszonyát a mai színházhoz. Erre vállalkoztam én^megkísérelve, hogy közben megőrizzem szakmámmal szemben a szükséges szkepszist is. Olyan színházat, amely a tegnap vagy a holnap felhőtlen ege alatt terül el, egyszerűen nem tudok elképzelni; azt hiszem, ezt George Santayana egy huszonöt évvel ezelőtti megjegyzésének köszönhetem. Az ő Platón-szemináriumát hallgattam és félévi dolgozatomat Szokrateæ tanításának valamilyen aspektusáról Írtam. A dolgozat végén úgy

15