Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
Függelék
voltai korlátainai és igyekeztek_elháritani azokat díszletek és gépi szerkezetek segítségével. Amikor mechanikus megoldásokhoz nem folyamodhatott, a görög drámairó nem habozott olyan beszédeket beiktatni, melyeknek egyedül az volt a céljuk, hogy valószerüvé tegyék a szinpaa szabad terén zajló jelenetsorozatokat, s ebben a tekintetben ösztönösen éppen annyira realista volt, mint a mai orámairók a ki- és bejövetelek motiválásánál. A tragikus hősök és hősnők megállnak, hogy elmagyarázzák, miért is vannak kint a szabadban, egy palota oszlopcsarnoka előtt, pontosan úgy, ahogy ma tennék, ha minden darabnak vidéki ház tornácán kellene játszódnia. Flickinger rámutat: Euripidész Alkesztiszében Apollón azzal magyarázza jelenlétét, hogy menekülnie kellett, nehogy az Admetosz palotájában lévő hulla közelsége megfertőzze; és Alkesztisz, bár haldoklik, elmondja, hogy kijött, hogy még utoljára megláthassa a napot. A Médeában a dajka elmondja: bánata olyan elviselhetetlenné vált, hogy'az egeknek kell elpanaszolnia stb... A daru, mely a tragédia végén.az isten leereszkedését valóságos tényként ábrázolta, szemet szúró gépezet volt a palota tetején, mely mai elképzelésünk szerint nemhogy illúziót keltett, de inkább eloszlatta azt. Itt azonban ismét csak hangsúlyoznunk kell: a görög közönség annyira igényelte, hogy az istenség valóban szemük előtt ereszkedjék alá, hogy nem vett tudomást a kötelekről és csigákról, amelyek pedig szembetűnők voltak a fényes napvilágnál. Ez tipikusan nyugati temperamentumra vall, amely addig dolgozik szimbólumain, mig azok végül a tapasztalati valóságot nem reprodukálják és nem szívesen fogadja el a valóság helyett annak szimbolikus megfelelőjét, mint ahogy azt a keleti közönség teszi egyik századról a másikra. Ha az athéniak eszménye valóban formális tisztaságú szinházmüvészet lett volna, ahogy azt modern apologétáik állítják, nem szállították volna istenségeiket légi uton, vagy nem igényelték volna, hogy a gyilkosság tablóját begörgessék a színpadra; beérték volna egy hírnök szavaival, melyek leírják a katasztrófát, vagy egy istenség szimbólumával,mint amilyen a kínai színház lószőr disztolla. De minthogy a görög 139
