Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
Függelék
A közönségnek nem magától kellett kitalálnia, hogy az állandó kőfal palota-e vagy templom. Ha templomot ábrázolt, ezt egy istenség szobrával jelezték. Olyan tragédiáknál, mint pl. Szophoklész Oidrpusz Kolonoszban cimü müve, mely egy ligetben játszódik, festett paneleket lehetett a szinpadi háttérfal oszlopai közé helyezni; "egyes színházakban a proszcénium oszlopait úgy formálták meg, hogy azok az ilyen paneleket szilárdabban rögzitsék." Másik hátránya az állandó kőfalnak az volt, hogy a drámaírók számára lehetetlenné tette az intérieur-jelenetek beiktatását. Be az általános vágy, hogy a tragikus csúcspontot realisztikusan ábrázolják, végül is e nehézség megkerülésére és egyben egy vallási tabu megtörésére vezette őket, mely utóbbi megtiltotta a gyilkosság aktusának ábrázolását. Az erre a célra felhasznált szerkezet - az eccyclema - egyfajta kocsiszinpad volt, mely a gyilkosságot követő pillanatban gördült ki a palota kapuján, rajta a katasztrófa véres tablójával........................................... A szinváltozás jelzésének nehézségeit egy másik megoldással,a neriaktoival hidalták át. Ez függőleges facölöpökön nyugvó három oldalú hasáb volt, melyet a színpad mindkét oldalán egy síkba állítottak a palota vagy templom falával. Az egyes oldalak festése különböző helyszíneket jelölt, melyeket a darab folyamán a közönség felé fordítottak. Ez a szerkezet olyan praktikusnak bizonyulj hogy később más korszakokban is felújították. Amikor a reneszánsz szinpadtervezői a diszletváltoztatás problémáit igyekeztek megoldani, első modelljeiket a görög színházban találták meg. 1596-ban periaktoit alkalmaztak Hantes—ben, az Ariméne egy előadásán, Inigo Jones pedig 1605-ben Qxfordban használta fel, mielőtt a diszletváltás egyéb módszereit felfedezte volna. "A színpad mindössze szépen kifestett álfal volt, impozáns, forgatható oszlopokkal; s igy az oszlopok, valamint más festett vásznak segítségével színpaduk háromszor változott egyetlen tragédia eljátszása alatt." Akármennyire kezdetlegesek is szemünkben ma ezek a fogások, valamennyi az adott lehetőségeken belül a legpontosabb utánzás és reprodukció célját szolgálta, és azt mutatja, hogy a görögök korántsem fogadták el feltétlenül színpaduk merevségét, hanem tudatában 156
