Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
próbáltam elképzelni a görög, középkori és reneszánsz színház, továbbá Shakespeare és Molière színházának tényleges színpadi gyakorlatát, felhasználva az egykorú dokumentumok első kézből való. tanúságát. Azt tapasztaltam, hogy a felszentelt múlt színpadi módszerei épp oly pragmatikusak voltak, mint a mieink. Állítólagos szinaranyuk ötvözetnek bizonyult s azt ugyanazokból a hitványabb fémekből - diszités, képi látványosság, realizmus és pontos természetutánzás - kevertek, amelyek állítólag a mi korunk jellegzetes tisztátalanságai. Kagyszamu, hozzáférhető, de szétszórt s eddig, azt hiszem, még össze nem vetett forrásból merítettem ezt a bizonyosságot, hogy kimutassam: az elveszett, s a miénknél nemesebb és tisztább színházművészet tana épp oly romantikus mítosz, mint a nemes vademberről szőtt elmélet, Santayana figyelmeztet rá: egészséges néptől mi sem áll távolabb, mint a romlott vágy a primitívség után. A görög színház például legalábbis egy olyan eszközt ismert a színváltozás; jelzésére, amelyet Joseph Urban is sikerrel használt az egyik Ziegfeld-revüben, magam pedig az Ahogy tetszik és a Peer Gynt színpadképeit megalkotva, ugyancsak eredményesen gyümölcsöztettem. Ibsen manói,- Wagner dróton lebegő rajnai sellői vagy walkürjei, a csoda— szerűen kivirágzó pálca, a Brűnhildát övező varázslatos tűz, ’ a sárkány fickándozásai vagy az istenek és istennők leereszkedései füstöt okádó süllyesztőkön át a mi operaházaink műszaki vezetői számára több nehézséget jelentenek, mint jelentettek valaha is a középkori misztériumok szinpadmesterei számára; ők egy nap alatt busz ilyen trükköt is összeütöttek. A XVIII. század végére az olasz reneszánsz színház épp oly könnyen birkózott meg a "jelenésekkel", tűzvészekkel és hajótörésekkel, mint harminc évvel ezelőtt, fénykorában, a.Drury Lane. A modern mechanika jóformán semmivel sem gazdagította azt a diszletváltási technikát, amelyet a XVII. század során Itáliában tökéletesítettek; ekkoriban nem volt szokatlan, hogy egyetlen darab huszonhárom változással is ékeskedett. Gondosabban felszerelt színházaink alig tesznek többet, mint hogy megnagyobbítják és hidraulikusan vagy elektromosan mozgatják a reneszánsz süllyesztőit. A diszletváltozás egyetlen állítólagos újítását, a forgószinpadot a japánok találták fel és 12
