Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

Függelék

lom hátán csattan; álmait és erkölcsi tanulságait szabadabban szövögeti a történelmi múltban, mint a bizonytalan értelmű jövőben. Persze minden amellett szól, hogy újjá épitsük túlzsúfolt, kényelmetlen színházainkat; hadd elégítsék ki a modern gépek gyorsaságával és pontosságával a modern drámák szüntelenül változó igényeit. De nem hihetek abban, hogy bárminémü diszlettervezési technika vagy bárminémü meghatározott szinpadépitészeti módszer önmagában felszabadítaná a színészt, a drámaírót vagy a tervezőt. Hiába ragadna fel bennünket valami jószándéku szellem, hogy aztán lepottyantson a holnap eszményi színházában: a holnapi drámák szinházi értékét, színpadi hatását, gondolati tartalmát, valamint a kiemelésükhöz vagy illusztrálásukhoz szükséges formákat ugyanúgy kellene kimunkálni a közönség előtt, mint a mai színházban; vagyis az előadások konkrét kísérleti folyamata során. Kincs olyan meghatározott,egyedüli módszer, amely megoldaná a holnap szinházi problémáit mindaddig, amig a színház nem tükrözhet egyetlen világképet, amelynek körvonalait valamilyen egyetemesen elfogadott hit rögzíti le,és nem játszhat olyan nézőknek, akik egy meghatározott erkölcsi kódexet ismernek el az emberi magatartás mércéjeként. Ahol és amikor olyan társadalmak lépnek majd fel, amelyek egységes szemléletet tudnak kialakítani az ember társadalmi és természeti létéről, ott és akkor e társadalmakon belül létrejönnek majd olyan szinházi korszakok, amelyek ezt a szemléletet tükrözik és ezért az idők távlatából visszatekintve a maguk tisztaságában, egyszerűségében és egységében klasszikusnak tűnnek. És a holnapután színháza minden bizonnyal úgy kullog majd vissza hozzájuk, mint mi a görögökhöz,mert zsákmányul ejti a halhatatlan babona, miszerint a múlt valamilyen csonkjának érintése gyógyulást vagy uj erőt biztosit; mint ahogyan ez a meggyőződés élteti az igazhitüeket, akik megérintik az ereklyetartóban egy szent sipcsontját vagy a hiteles keresztfa egy darabkáját.

Kétlem, hogy az ipari demokrácia mechanizált erői olyan egységes társadalmi állapotot teremthetnének, amely egységes színházművészet talajául szolgálhatna. Kern tudok hinni a jövő színházában,ahol majd a dramairók hirdetik az evangéliumot, a színészeket pappá szentelik és a díszlettervezők valamilyen kombinált pótlékot : nyújtanak orgona, kórus, tömjén, festett üvegablakok és miseruha helyett.El-128