Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
Függelék
Ajánlatomat mind a mai napig legfeljebb néhány kezdő fogadta el, akiknek még be kell bizonyitaniok, hogy tudnak drámát Írni.Ha viszont elismert drámairóink kerülnek szembe a művészet fenséges, de kopár palotájával, amelyben drámáik szabadon szárnyalhatnának a magasba, úgy udvarias köszönő szavakat mormolnak, bocsánatot kérnek és elosonnak a sarki kocsmáig, felkapaszkodnak egy halászhajó fedélzetére, elutaznak a történelmi Kómába vagy Franciaországba,meglátogatják vidéki rokonaikat vagy kiruccannak egy long Island-i vikendre. ösztönösen érzik, milyen anyagot válasszanak és azt hogyan dolgozzák fel, és ösztönük talán egészségesebb azoknál az elméleteknél, amelyek előírják számukra: milyen drámákkal lendíthetnék előre a díszlet művészetét. Shaw egyszer azon panaszkodott, hogy a színházban egyetlen dologgal nem lehet találkozni: azokkal a gondolatokkal, amelyekbe a szinházon kivül lépten-nyomonbeleütközünk. De még ő sem ojthatott a drámába olyan gondolatokat, amelyek a társadalmat még nem itatták át elég alaposan és igy nem teremthettek felismerhető színpadi szócsöveket.Mielőtt Morell vagy Tanner megszólalhatott, a fábiánusoknak először életképessé kellett nyirbálniuk a szocializmust - amihez Shaw is hozzájárult a maga népszónoklataival -, utána pedig fel kellett higitani némi szentimentalizmussal; a nietzschei tanok számára pedig időt kellett engedni, amig romantikus nietzscheizmussá nem szelídülnek. Shaw emancipált anya-, nő- és széptevő-figurái nem teljes mértékben a képzelet szülöttei; az iró legalább részben megfigyelhette őketaSohóban, Chelsea-benés Mayfairben. Shaw persze testhosszal megelőzte drámaíró kollégáit, mert az ilyen és hasonló tanok követőit még azelőtt állította a színpadra, mielőtt gondolataik truizmusokká laposodtak volna. De ennek eredményeképpen számos felfedezésük ma mér olyan mértékben közhelynek hat, 'hogy ha Shaw drámáit felújítják, gyakran elavultnak bélyegezik őket. Nem is lesz biztos helyük a repertoárban mindaddig, amig az idő múlása meg nem fosztja őket az újdonságnak attól a látszatától, amellyel annak idején maga Shaw ruházta fel őket. A modern drámairó éppoly kevéssé találhat , fel világnézetet a társadalom számára, mint ahogyan vallást sem adhat annak. Lényegében összefoglal, nem pedig előre vetit. Szatírája a leghatékonyabban nem a cseppfolyós állapotban lévő, hanem a megszilárdult társada-127
