Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

fontos szerepet nem lehet látnoki ihlettől megszállva tisztázni. Egy élő, kísérletező szinház diszletmüvészetének értékét nem ma­gyarázhatja meg az a feltételezés, mely szerint a színpadi mes­terség birálói egyben bábái lehetnek egy uj társadalomnak és eh­hez mindössze az kell, hogy az irodalmi képzettséget profetikus adottsággal párosítsák. Én elég magasra értékelem saját munkámat és azokét a kollégáimét, akiknek céljai és módszerei nagyon kö­zel állnak az enyéimhez. Nem tagadom, hogy díszleteink életet le­heltek a Liliomba és még egy sereg más előadásba; nem egy eset­ben többet értek, mint a szöveg vagy a produkció. De ez a tény önmagában érdektelen. Szép diszletet tervezni sokkal könnyebb, mint nagyszerűen megrendezni egy drámát vagy eljátszani egy sze­repet. Á festék és a vászon, a fa és a villanyfény holt dolgok. Mihelyt sajátos formât vagy adott intenzitást kölcsönzünk nekik, többé nem változnak; és nem is feleselnek vissza. Bármily bonyo­lult is összehangolni az elütő részleteket, a hatásos színpadkép­pel járó technikai és művészi problémák mégis egyszerűbbek, mint azok, amelyek akkor merülnek fel, ha a színpadot élettel akarjuk megtölteni. Egyetlen díszlettervező sem avatja szakmáját művé­szetté vagy növeli annak tekintélyét akár egy arasszal is,ha azt állitja, hogy a színpadkép önmagában kifejezővé teheti a játékot vagy előre vetithet valamilyen drámairodalmi irányzatot. A jövő színháza nem holmi vad a holnap dzsungelében, amelyet egy fellob­banó fénynyalábbal hipnotizálva alattomban foglyul ejthetünk, és nem is küszöbünkön billegő madár, amelyet kalitkába csukhatunk, mert a tervező sót hintett a farkára. Ez a könyv megkísérli majd, hogy szétpukkasszon néhány olyan nagyképü igényt, amelyet a tervezőre saját mentorai és jóakarói kényszeritették. Ez a törekvésem pedig nem a szinház mitikus jö­­vőjéhez vezetett el engem, hanem a múltjához - ahhoz a múlthoz, amelyet az "uj szinházmüvészet" számos apologétája irgalmatlanul meghamisított. így akartak a jelenből gyékényt csinálni a jövő küszöbe elé, hogy a díszlettervező, mielőtt átlépne a közeli a­­ranykorba, megtörölhesse a zarándokút során besározódott lábát. Én ezeket a - régi vagy eljövendő — aranykorokat mindig szkepti­kusan szemléltem. Mielőtt még e könyv tervezete kialakult, meg-11

Next

/
Thumbnails
Contents